TIZEDKERÜLETEK A KÖZÉPKORI ERDÉLYI EGYHÁZMEGYÉBEN 1 Hegyi Géza Tizedkerületek a középkori erdélyi egyházmegyében A tizednek mint kizárólag egyházi adónak a legfontosabb haszonélvezői általában a püspökök és káptalanjaik voltak, akiket – különféle elosztási módozatokban 1 – rendszerint az egyházmegye területének kiterjedt részeiről vagy éppenséggel egészéről illette meg a dézsma jelentős hányada. E földrajzilag tág térből származó jövedelem hatékony adminisztrációja szükségessé tette az egyházmegyék területének kisebb adóztatási egységekre való felosztását. A történészek közül elsőként Tagányi Károly állapította meg, hogy ezeket az egységeket a középkorban és a kora újkorban latinul cultellus, magyarul ’(tized)kés’ névvel illették. Ennek etimológiáját máig ható érvénnyel úgy fejtette meg, hogy az adószedő – mint minden rovásadó esetében – itt is késével rótta fel a fizetendő mennyiséget egy fapálcára, melyet hosszában kettéha- sítva, egyik felét az adófizetőnél hagyta, aki a tized törlesztése után nyugta gyanánt a másik felet is megkapta. Úgy vélte továbbá, hogy a tizedkések területe megfelelt az (al)esperességekének. 2 A fenti alapokról indulva a tizedkörzetek kutatása a továbbiakban regionális topográfiájuk feltárása irányában fejlődött tovább. Elsőként e téren (is) Holub József végzett úttörő munkát, a gazdag levéltári forrásanyag alapján azonosítva és többé-kevésbé körülhatárolva a veszprémi püspökség zalai főesperességének tizedkéseit. 3 A teljes egyházmegye vonatkozásában ezt a számbavételt jóval később végezte el, Solymosi László forrásközléseit 4 alapul véve, Karlinszky Balázs. 5 Az esztergomi érsek által birtokolt tizedkerületeket Fügedi Erik, a főszékeskáptalanéit Hegyi Géza (1981), történész, tudományos munkatárs, Jakó Zsigmond Kutatóintézet, EME, Kolozsvár, hegeza@ gmail.com A tanulmány elkészítését az NKFIH K 142262. sz. pályázata támogatta. 1 A Magyarországon honos két alapvető („veszprémi” és „erdélyi”) elosztási mód bemutatása: Hegyi Géza: Az egyházi tized intézményrendszerének változásai a középkori erdélyi egyházmegyében. In: Határon innen és túl. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István–Weisz Boglárka. Bp. 2021. 185–229. (a továbbiakban Hegyi: Tized változásai) 187–192. 2 Tagányi Károly: Tizedkerületek elnevezése a középkorban. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle VII. évf. 1900. 234. Vö. még Holub József: Zala megye története a középkorban. I. Pécs 1929. (a továbbiakban Holub: Zala) I. 376–377; Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja. Levéltári Közlemények XVIII. évf. 1940. 223–249. (a továbbiakban Ila: Dézsma adminisztrációja) 239 (46. jegyz.); Mályusz Elemér: Az egyházi tizedkizsákmányolás. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk. Székely György. Bp. 1953. 320–333. (a továbbiakban Mályusz: Tizedkizsákmányolás) 323; Fedeles Tamás: A püspökség és a székeskáptalan birtokai, gazdálkodása. In: A pécsi egy- házmegye története. I. A középkor évszázadai (1009–1543). Szerk. Fedeles Tamás–Sarbak Gábor–Sümegi József. Pécs 2009. 421–464. (a továbbiakban Fedeles: Birtokok és gazdálkodás) 444. 3 Holub: Zala I. 377–381. 4 A veszprémi püspökség 1524. évi urbáriuma. Urbarium episcopatus Vesprimiensis anno MDXXIV. Közzéteszi Kredics László–Solymosi László. Bp. 1993. (Új Történelmi Tár 4.) 87–88; A veszprémi káptalan számadáskönyve 1495–1534. Krónika (1526–1558). Javadalmasok és javadalmak (1550, 1556). Közzéteszi Kredics László–Madarász Lajos–Solymosi László. Veszprém 1997. (A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 13. – A továbbiakban: VeszpSzkv) pag. X, XI, ill. passim. 5 Karlinszky Balázs: A veszprémi káptalan bevételei és gazdasági ereje a XV–XVI. század fordulóján. In: Veszprémi reneszánsz. Szerk. Kilián László–Rainer Pál. Veszprém 2008. 37–66. (a továbbiakban Karlinszky: Veszprémi káptalan https://doi.org/10.36373/em-2023-1-1