47 Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék Kompozíció és orális nyelvhasználat összefüggései az Esti Kornél kalandjai szövegében „Kosztolányi egyik legtöbbet elemzett műve az Esti-novellaciklus, s talán ennek értelmezéseiben figyelhetők meg a legnagyobb szélsőségek is. S minthogy nyíltan ars poetika-jellegű alkotásról van szó, az interpretáció szükségképpen a Kosztolányi-műforma, írásmód kérdéseit érinti.” (Szitár, 2000: 193) A szakirodalom lényegesen kevesebb figyelmet szentelt az Esti Kornél kalandjai ciklusnak, mint az Esti Kornél című kötetnek. Ez több szempontból érthető, hiszen a recepcióbeli diskurzust erősen meghatározta a (műfaj)poétikai újítás problémaköre. A második szövegegyüttest korántsem jogosulatlan az elsőként megje- lent gyűjtemény folytatásaként olvasni, hiszen nem találkozunk benne olyan narratív eljárásokkal, amelyek látványosan eltérnének a korábban megjelent könyvtől. A cím- adás is az Esti Kornél kontextusába illeszti az Esti Kornél kalandjait, hangsúlyozza összetartozásukat, amely kétségkívül meglehetősen szoros, bár az kérdéses, hogy meggyőző-e egyetlen mű két részeként olvasni őket, 1 már csak azért is, mert a második gyűjtemény egy novelláskötet ciklusaként látott napvilágot. A recepció kevésbé élénk érdeklődése ugyanakkor akár értékítéletként is felfogható. Az új Esti-ciklus nemcsak hogy nem hozott számottevő újdonságot a korábbi kötethez képest, de mintha színvonalában is elmaradna attól. Az Esti Kornélnak sem valameny- nyi fejezete remekmű, több gyengébben sikerült szöveg található benne, mint például a 15. (Ők ketten) vagy a 17. fejezet (Ürögi Dániel ), míg az Esti Kornél kalandjai ban is szerepelnek kitűnő novellák ( Omlette a’ Woburn, Cseregdi Bandi Párizsban, 1910-ben, Világvége, Kézirat, Sárkány, Kernel Kálmán eltűnése, Barkohba, Az utolsó fölolvasás ). Azonban feltűnően nagy a kissé érdektelen, a nyelvi megalkotottság szempontjából is szerényebb teljesítményt nyújtó írások száma. Ezek közé sorolom a Sakálok, Pofon, Kalap, A patikus meg ő, valamint a Margitka című darabokat. Ezek egy-egy olyan ötletre építenek, amelyek meglehetősen egydimenziósak, áttetszőek, nem alkalmasak arra, hogy az elbeszélés teret nyisson a nyelv és a jelentés rétegzettségének, illetve a játékos lelemény összetettebb megnyilvánulásainak. Annyira egyetlen ötletszilánkra épülnek, hogy közülük négy az Esti Kornél fejezeteihez képest szokatlanul rövid, mindössze másfél-két oldal, ami inkább Kosztolányi publicisztikai írásainak, mint novelláinak megszokott terjedelme. Már önmagában ez a sajátosság is felveti a kérdést, hogy a műfajok Esti Kornélra jellemző összjátéka nem ment-e át valamilyen változáson a ciklus összeállításakor? Ezzel kapcsolatban az is felmerül, hogy a beszédmódoknak az az egymást ellenpontozó kompozíciója, amely elsősorban az ottani Esti-narráció és Gintli Tibor Iskolakultúra, 28. évfolyam, 2018/3-4. szám DOI: 10.17543/ISKKULT.2018.3-4.47 brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk provided by SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi...