Szikszai Mária Kegykép és mirákulum A kolozsvári könnyez Szz képének 18. századi mirákulumleírásai * A kolozsvári piarista templom foltárán látható kegykép Máriát és a gyermek Jézust ábrá- zolja. A Gyermek a Mária bal karján ül, feje kissé feléje billen. Szabadon maradt jobb kezét könyökben meghajlítva Mária a gyermek felé mutat. Homlokán és jobb vállán a drapérián csil- lagok láthatók. A Gyermek bal kezében tekercs van, jobb kezét áldásra emeli. 1 A kép azon kegyképek közé tartozik, amelyek feljegyzések tanúsága szerint könnyeztek. Az els szöveg, amely a kolozsvári kép könnyezését követ mirákulumokat mutatja be, Antonius Grueber latin nyelv könyve 1736-ból. 2 A csodák feljegyzése a késbbiekben is folytatódott. Antonius Grueber könyvét továbbiak követték, amelyek a következ években történt csodákról is hírt adtak. Jelen tanulmányunk célja a kolozsvári, Szz Máriát és a Kisdedet ábrázoló könnyez kép- pel kapcsolatos 18. századi mirákulumnarratívák áttekintése A’ Kolosvári könyvez Szznek historiája... cím kiadvány alapján. 3 A kolozsvári könnyez kép mvészetantropológiai meg- közelítésével más alkalommal már foglalkoztunk, ezért itt csupán a kolozsvári mirákulumokról szóló könyv ismertetését, valamint az itt fellelhet csodaleírások számbavételét tztük ki fel- adatul. A kolozsvári könnyez kép mirákulumairól szóló könyv bevezetjében a könyv szerzje 4 a Kegyes Olvasóhoz szól. Hajdani idkre utalva felsorolja azokat a Mária-kegyképeket, amelye- ket eldeink csodatevként tartottak számon „Erdély Országában”: a gyulafehérvári, hunyadi, fogarasi, szebeni és kolozsvári csodatev képekrl tesz említést. Elmondása szerint miután Erdély lakói „új tudományokra hanyotlottak”, elhidegültek és nem tisztelték már ezeket, és ezért emlékük sem maradt volna fenn, ha Eszterházi Pál herceg nem írja le ket. A kolozsvári szerz úgy látja, hogy a régi hit felvirágzása kezddött ismét el, és ennek köszönheten fordul- nak az emberek újra a Szent Szz tisztelete felé. A régi csudatev képei helyére azonban egyet- len újat állított a Szent Szz, és ennek a képnek a bséges könnyhullatásával arra inti az embe- reket, hogy kész segíteni rajtuk, amennyiben Isten után mint Asszonyukat és Királynéjukat tisztelik. És mivel régen ezek a csodatev képek nevet is kaptak, a szerz elmondása szerint ezt a képet a Kolozsvári Könyvez Szznek kell neveznünk. A továbbiakban a szerz „A’ szent képekrl valo Oktatás”-sal folytatja, és kérdés-felelet formájában magyarázza a híveknek a helyes képtisztelet formáit. * A tanulmány az MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíj keretében készült, és egy átfogóbb kutatás része. 1 Mivel már a korai idktl „felöltöztették” a kolozsvári kegyképet, a kép ma csak másolataiból ismerhet. B. Nagy Margit: Stílusok, mvek, mesterek. Buk. 1977. 24–31. 2 Grueber, Antonio: Historia Thaumaturgiae Virginis Claudiopolitanae Honoritus Illustrissinuorum Dominum Fratrum Ladislai et Gabrielis et Comitatus Haller de Hallerk. Claudiopoli Typis Academicis Soc. Jesu per Simonem Thadeum Weichenberg, 1736. 3 A könyv teljes címe: A’ Kolosvári könyvez Szznek historiája. Irattatott az ott lév JÉSUS Társaságbéli Szerze- tesek által Most pedig Azon szentséges Szz tiszteletinek gyarapodására, és Ájtatosinak lelki vigasztalásokra megsza- poríttatván ujra Nyomtattatott Kolosvárt. é. n. 4 A kiadványban nem tüntették föl a jezsuita szerz nevét, és a kiadási év is hiányzik. Mivel az utolsó leírt csoda 1818- ból származik, feltételezhet, hogy ezt követen jelent meg a könyv. E E M