Közgazdasági Szemle, LII. évf., 2005. január (1–23. o.) VOSZKA ÉVA Állami tulajdonlás – elvi indokok és gyakorlati dilemmák Az 1990-es években uralkodó általános felfogás szerint a közép-kelet-európai gazda- sági rendszerváltás egyik sarokköve a magántulajdon kiterjesztése, ezen belül az állami vagyon magánkézbe adása. Ezért az elmúlt években a szakirodalom és a poli- tika is fõként ahhoz keresett érveket, hogy miért célszerû privatizálni az állami cége- ket. A végjáték, a maradékvagyon eladása és esetenként a sikertelen ügyletek kor- rekciója ismét a politikai viták kereszttüzébe állította a privatizáció kezdetétõl vita- tott elméleti alapkérdéseket. Fontos-e egyáltalán a tulajdonos kiléte? Mi indokolhatja az állami tulajdon fenntartását-kiterjesztését? Mûködhet-e az állam jobb tulajdonos- ként piacgazdasági feltételek között, mint a tervgazdasági háttérrel? Az elméletek érvényessége most, a piacgazdasági átalakulás közel másfél évtizedes tapasztalata- inak birtokában a gyakorlat alapján is vizsgálható.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: L33, G34. A privatizáció lezárása és a megmaradó állami vagyon kezelésének szervezeti-intézmé- nyi reformja kisebb-nagyobb megszakításokkal 1997 óta napirenden van Magyarorszá- gon. Erre azonban mindmáig nem került sor, és az eladásokkal megbízott Állami Priva- tizációs és Vagyonkezelõ Rt. (ÁPV Rt.) 2004 közepén 154 cég 822 milliárd forintos – nagyobb részt elvileg privatizálható – vagyona felett rendelkezett. 1 Ráadásul a magántu- lajdon részesedése a gazdaságban két év stagnálás után 2002-ben majdnem másfél száza- lékponttal csökkent, és 2003-ban kisebb volt, mint az ezredfordulón. 2 Ennek oka lehet az állami cégek tõkéjének növekedése vagy a magánszektor szûkülése, például a külföldi befektetések egy részének kivonása, de az is, hogy a privatizáció nem egyirányú utca: sor kerülhet kényszerû vagy önkéntes visszaállamosítására, illetve tágabb értelemben az állami tulajdon kiterjesztésére. 3 Részben ezért – de részben az állami intézmények közöt- * A cikk Ludányi Arnolddal közösen jegyzett tanulmányunk (Ludányi–Voszka [2004]) alapján készült, amelyet a Bábolna Rt. megbízására írtunk. Köszönettel tartozom a támogatásért a Pénzügykutató Alapít- ványnak is. 1 Ebbe a körbe tartozott 2004 õszén 19 erdõgazdaság, 24 Volán-cég, öt állami gazdaság, kilenc kiemelt, jelentõs súlyú társaság, köztük a Magyar Villamos Mûvek, az Antenna Hungária, a Malév, a Magyar Posta, a Szerencsejáték Rt., négy speciális bank, öt filmvállalat, a Mahart néhány részlege, valamint a Mol kisebb- ségi pakettje és a Richter Gedeon gyógyszergyár feltételesen, átváltható kötvényekkel privatizált része – de olyan kis cégek is, mint a Mese Cukrászda Bt. vagy a Helena Biokozmetikai Szalon. 2 Pitti Zoltán adatai vállalati beszámolók alapján, a pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások nélkül, a kettõs könyvelést vezetõ társaságok jegyzett tõkéjében számítva. 3 A legnagyobb tételek: a Postabank konszolidációja, a Malév, a Concordia Rt. és a Bizományi Áruház Vállalat, illetve az M1-es autópálya koncessziós szakaszának és a szövetkezeti üzletrészeknek az állami megvásárlása (lásd részletesen Voszka [2001], [2002]) után pedig az M5-ös és a Nagyatádi Konzervgyár állami kézbe vétele. Voszka Éva a Pénzügykutató Rt. tudományos fõmunkatársa.