Tájökológiai Lapok · Journal of Landscape Ecology 20(Suppl. 2): 3–29. (2022) https://doi.org/10.56617/tl.3972 A domináns pázsitfűfaj felülvetésén alapuló gyeprekonstrukciós módszer eredményei löszparlagon GULLER Zsófia Eszter 1,2* , HÁZI Judit 2 , BARTHA Sándor 3 , MOLNÁR Csaba 4 , PURGER Dragica 5 , SZABÓ Gábor 6 , ZIMMERMANN Zita 6 , CSATHÓ András István 7 1 Szegedi Tudományegyetem, Ökológiai Tanszék 6726 Szeged, Közép fasor ɡ email: gullerzsofi@gmail.com 2 Állatorvostudományi Egyetem Növénytani Tanszék 1077 Budapest, Rottenbiller utca 50. 3 Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet  Vácrátót Alkotmány út –4. 4 Független kutató 3728 Gömörszőlős 5 Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar Farmakognóziai Intézet  Pécs Rókus utca ɡ 6 Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytermesztés-tudományi Intézet,  Gödöllő Páter Károly utca ɡ 7 Független kutató 5830 Battonya Kulcsszavak: természetvédelmi gyepesítés felhagyott szántó löszpusztagyep, Festuca valesiaca, vé- kony csenkesz másodlagos szukcesszió élőhely-rekonstrukció Összefoglalás A gyepterületek kiterjedésének drasztikus csökkenése a hozzájuk kötődő életközössé- gek összeomlásához vezethet ezért kiemelten fontos a meglévő állományok megóvása illetve a speci- alista fajok és együttesek élőhelyének helyreállításaɡ Kutatásunkban a megfogyatkozott beszántások által leginkább fenyegetett löszgyepvegetáció felülvetéses rekonstrukciójának eredményeit vizsgáltuk alföldi környezetben hogy pontosabb képet kapjunk a módszer mezőségi csernozjom talajon való al- kalmazásáról. Vizsgálatunkat a fokozottan védett battonyai Tompapusztai-löszgyepen (Körös–Maros Nemzeti Park) és közvetlen szomszédságában, egy 2009-ben felhagyott szántóföldi parcellán végeztükɡ A parlag egy kijelölt részét 2011-ben felülvetéssel kezeltékɡ A felülvetéshez kizárólag a Tompapusztai- löszgyepről származó propagulumot használtakɡ A rekonstrukció során legnagyobb mennyiségben az ősi löszpusztagyep domináns pázsitfűfaja a vékony csenkesz Festuca valesiaca) került elvetésreɡ Kisebb mennyiségben, szintén az ősgyepről származó összesen 28 célfajt tartalmazó különböző arányban ösz- szeállított magkeveréket juttattak ki a talajfelszínreɡ A gyepképződési folyamatot  m-es állandó kvadrátok ismételt cönológiai felvételezésével monitoroztuk. 2015-ben a felülvetés utáni 4. évben már a Festuca valesiaca vagyis a természetes állapotú löszgyep domináns pázsitfűfaja volt a legnagyobb bo- rítást elérő faj a vetett gyepben. Ugyanakkor ebben az évben a vegetáció még meglehetősen heterogén volt, illetve még a szukcesszió korai stádiumának jellegzetességét is mutatta. 2020-ban a felülvetést követő 9. évre már csökkent a gyomfajok száma jelentősen nőtt a diverzitás és a célfajok borítása, illetve a vegetáció homogénebbé váltɡ Azonban a Festuca valesiaca referencia-területhez képesti túlzott domi- nanciája és számos célfaj jóval alacsonyabb borítása miatt a löszgyepek változatos borításértékekkel jellemezhető struktúrája nem alakult ki. Emellett a felülvetéssel érintett terület növényzete fajszámban és diverzitásban is szignifikánsan alulmaradt a természetes löszgyephez képestɡ A felülvetett gyepben készített felvételek főkoordináta-analízis alapján is elkülönültek az ősgyepi kvadrátoktólɡ A löszgyepek rekonstrukciója, azok fajgazdagsága és változatos szerkezete miatt rendkívüli kihívást jelent, az eredeti állapotok megközelítéséhez valószínűleg a vizsgált időszaknál nagyságrenddel hosszabb időtartamra van szükségɡ A domináns pázsitfűfaj felülvetésén alapuló módszerrel tíz év alatt habitusában hasonló azonban vegetációs sajátságaiban még erősen eltérő gyepet sikerült kialakítaniɡ