Z K A pasztorális levelek szerzõségének és szolgálatértelmezésének ökumenikus vonzatai A pasztorális levelek szerzõségének kérdése A hagyományos exegézis a pasztorális leveleket Pál apostolnak tulajdonította, aki az egyik elterjedt vélemény szerint a(z elsõ) római fogságból való szabadulás után Tituszra bízta a krétai egyházat, és Timóteust hatalmazta fel az efezusi egyház vezetésével. E megköze- lítés szerint Pál 65 táján írta meg az elsõ Timóteus-levelet és a Titusz-levelet, valószínû Makedóniában, majd a második római fog- ság idején, kevéssel vértanúhalála elõtt írta meg a második Timóteus-levelet, mintegy apostoli végrendeleteként. Egy másik da- tálási kísérlet a pasztorális leveleket Pálnak az Apostolok Cseleke- deteiben leírt mûködésébe próbálja beilleszteni. Viszont a teológiai különbségek (számos autentikus páli téma hiánya, új hangsúlyok megjelenése), a nyelvi-irodalmi sajátosságok, és kivált az e levelek- ben szereplõ fejlettebb egyházszervezet alapján számos exegéta úgy véli, hogy Pál nem lehet a pasztorális levelek szerzõje. Ezért a személyes jellegû utalások ellenére ma sokan úgy értékelik, hogy Timóteus és Titusz a pásztor típusát testesíti meg; azt a személyt, aki a keresztény közösség életének irányítása és hitének megõrzése tekintetében sajátos felelõsséget hordoz. „Timóteus” a harmadik