Hármas koporsó A 13–14. századi német krónikák, a Szász Világkrónika és Heinrich von München rímes világkrónikája szerint Attilát a Tisza folyó medrében arany- és ezüstkoporsóban he- lyezték végső nyugalomra. A magyar szájhagyományban fennmaradt mondaváltozatban a hun nagykirályt „napsu- gárba, holdsugárba, fekete éjszakába” temették, amellyel a három fémkoporsót, az aranyat, az ezüstöt és a vasat szimbolizálták. A kínai és a lovasnomád kultúrkörben a vas a hatalmat, míg az arany a nap szimbólumaként, az ezüst pedig a hold jelképeként az égi származást je- Ahogy életéhez is számos legendás történet fűződik, úgy Attila halála (453) is rejtélyekkel teli. Kortárs feljegyzések szerint új házasságá- nak nászéjszakáján orrvérzés, míg a szintén kortárs Gall Krónika (Chronica Gallica) úgy tudta, hogy merénylet okozta a hun nagykirály vesztét. Temetését számos mondaváltozatban őrzi a magyar szájhagyomány, de megtalálható a leírása a gótok történetírója, Jordanes (6. szá- zad) Getica című munkájában és 13–14. századi nyugat-európai krónikákban is. Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című regényében (1902) állított emléket Attilának és korszakának. A hun nagykirály temetését Gárdonyi az írott forrásokon kívül a magyar szájhagyomány alapján írta le, amelynek két legfontosabb mozzanata a sírkamra folyómederben való kialakítása és a holttest arany-, ezüst-, valamint vaskopor- sóba helyezése. A kutatók körében közel másfél évszázada élénk vita tárgyát képezi, hogy ezek az európai temetkezé- si szokásoktól gyökeresen eltérő elemek vajon mennyiben felelhetnek meg a korabeli valóságnak. A legutóbbi kuta- tások, többek között Horváth Izabella és Hoppál Mihály meggyőzően bizonyították, hogy Attila temetése, köztük a folyómederbe és a többes koporsóba temetés, szerves része volt egy több ezer éven át használt ázsiai temetési rítusnak. Az alábbiakban az ezekre vonatkozó filológiai és régészeti adatokból tallózunk. Archeokaland ATTILA HUN NAGYKIRÁLY TEMETÉSE A folyómeder és a hármas koporsó M. Lezsák Gabriella „Tetemit tettük hármas koporsóba. Így vittük föld alá, föld alá, víz alá. Íjak húrja pendül; nyílvesszők suhognak: hű szolgáid ottan körüléd borulnak.” Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember Attila ábrázolása a Képes Krónikában EHatártalan Régészet - Archeológiai magazin 55