romániai államszocialista intézményi berendezkedés érdekképviseleti struk- túrái a hetvenes évek folyamán kiüre- sedtek. 1 Eredményesen mûködõ intézmények hiányában a magyar kisebbség képviseletét a magyar kulturális elit és egyes magyar szárma- zású pártkáderek vállalták fel, azok, akik a for- mális szerepkörükön túllépve közéleti feladatok teljesítésére is elszánták magukat. 2 Az érdekkép- viselet feladatát úgy látták el, hogy ötvözték hi- vatalos funkcióikat és személyes kapcsolataikat. 3 A közéleti szerepvállalással kapcsolatos közös- ségi normákból és mindennapi gyakorlatokból kialakult az érdekképviseletnek egy sajátos alakzata, amit a szakirodalom alapján „informá- lis-individuális alkudozási modellnek” 4 is ne- vezhetünk. Ebben a konstrukcióban a magyar- ság képviselõi formális meghatalmazás nélkül, a párhuzamosan betöltött vezetõ pozícióikat és informális kapcsolathálójukat kiaknázva, egyez- kedéssel igyekeztek megoldani a közösségi problémákat. Újabb és újabb tárgyalásokkal, be- adványokkal, ismeretségi szálak húzogatásával próbáltak enyhíteni a rendszerszintû etnikai diszkrimináción, kommunikáció, amely a kora- beli hatalmi viszonyok között többnyire egyen- lõtlen felek között zajlott. Ezekre a szolgáltatá- sokra épült a magyar kulturális és politikai elit egyes tagjainak mint a magyarság vezetõinek a legitimitása. A tanulmány célja ennek az informális ér- dekképviseleti rendnek a jellemzése. Tekintve, 2024/7 Akik a „tárgyalást”, „megnyerést”, „csendes és kitartó munkát” preferálták, azok a szamizdatot felesleges provokációnak és a kisebbségi léthely- zetben tárgyalással elért eredmények és kapcsolatok aláásá- sának tartották. KISS ÁGNES A „MAGYAR ÉRDEK” ÉS INFORMÁLIS ÉRDEKKÉPVISELET A CEAUªESCU-KORSZAK MÁSODIK FELÉBEN A