DOI: 10.35528/Helynevtort/15/10 179 Bába Barbara Az oklevelek kevert nyelvi állapotáról a nyelvjárástörténeti vizsgálatok tükrében* 1. A nyelvjárástörténeti vizsgálatok elsődleges, közvetlen forrásanyagát az óma- gyar kortól kezdődően több más egyéb fogódzó mellett a nyelvemlékekben fel- lelhető nyelvi adatok jelentik. A nyelvemlékek adatainak nyelvjárástörténeti for- rásértéke azonban nagyon különböző lehet, ahogyan erről egy korábbi munkám- ban már szóltam (BÁBA 2018). Mostani írásomban e szerteágazó kérdéskörnek csak egy aspektusára, az oklevelek kevert nyelvi állapotára és ennek a nyelvjárás- történeti kutatások során is figyelembe veendő szerepére kívánok kitérni. BENKŐ LORÁND a nyelvemlékek felhasználásának legfőbb korlátját abban látja, hogy „nincs olyan nyelvemlékünk (leszámítva talán a pár szavas vagy soros apróságok némelyikét), amelyben teljesen egységes, következetes nyelvállapot tárulna elénk” (1957: 37). Az egyes nyelvemlékekben tapasztalható ingadozások véleménye szerint származhatnak az író saját nyelvállapotának és az írásbeli stan- dardnak a keveredéséből, az író saját nyelvállapotának normahatásoktól függet- len ingadozásaiból, illetve különböző egyének nyelvállapotának együttes jelenlé- téből (1957: 37–44). Az ómagyar kori oklevelek adatainak nyelvjárástörténeti hasznosításakor ezekre a szempontokra természetesen éppúgy figyelemmel kell lennünk, mint bármely későbbi nyelvemlék ilyen célú vizsgálatakor. 2.1. Számos nyelvemlékünk kevert nyelvi állapotát az explicit módon legin- kább csak a 15–16. század fordulója után megjelenő normatív szokások eredmé- nyezik (BÁRCZI 1967/2002: 16, KISS J. 2018: 362). Ez azzal van összefüggésben, hogy a formálódó írásos hagyomány legtöbbször csak részben tudja elnyomni a szerző saját nyelvi állapotát, ami nagyszámú ingadozáshoz, sőt nem egy esetben téves visszaütéshez vezet (BENKŐ 1957: 39–42). 1 Ezek a normatív szokások BENKŐ LORÁND szerint a 16. századtól kezdődően (vagyis a jelentősebb értelmi- ségi réteg megjelenéséhez köthetően, lásd ehhez még KOROMPAY 2003: 579) a * A tanulmány az MTA Prémium Posztdoktori Kutatóprogram keretében készült (befogadó intéz- mény: Debreceni Egyetem). 1 Ez utóbbiak mellesleg kiváló terepet biztosítanak az eredeti nyelvjárási formára való visszakövet- keztetésre (lásd ehhez BENKŐ 1957: 41–42, JUHÁSZ 2018: 337).