107 106 Településföldrajzi Tanulmányok 2025. 1. A középkori Orbágyszentgyörgy topográfiája és birtokosai* Pánya István – Fóti Miklós THE TOPOGRAPHY AND LANDLORDS OF MEDIEVAL ORBÁGYSZENTGYÖRGY In our study we would like to draw attention to the topographic reconstruction of the settlement network of the territories under Ottoman occupation. The village of Orbágyszentgyörgy, once an important settlement in the southern part of the Danube-Tisza Interfluve Area, was chosen as a model. This settlement was loca- ted on the South Slavic–Hungarian language border during the Ottoman period, making it an ideal example for illustrating social transformation and the changes in toponyms. Based on field and archival investigations, we reconstructed the lo- cation of the medieval village and some details of its borders. The largest part of the village of Orbágyszentgyörgy today forms the eastern half of the town of Ha- jós. As a result of the changes during the Ottoman era, the former part of the me- dieval village, the Kegyesfölde praedium, first became a separate uninhabitated area (mezraa), under the name Kegyös (later transformed to Köles/Kélös). Sub- sequently, in the 20th century, it became part of the newly founded Kéleshalom village, together with the northern part of Jánoshalma, called Felsőterézhalom. During our research, we pointed out that a combined, in-depth examination of medieval charters and Ottoman sources is necessary to provide unknown details about vanished settlements and their medieval belongings. Tanulmányunkban az egykori hódoltsági területek településhálózata topográ- fiai rekonstrukciójának lehetőségeire szeretnénk felhívni a figyelmet. * Mintaként a Duna-Tisza köze déli felének egykor jelentős települését, Orbágyszentgyörgy falut választottuk (1. ábra). E település a török hódoltság idején a délszláv–ma- gyar nyelvhatár mentén helyezkedett el, így ideális példa a társadalmi átalakulás szemléltetésére is. A terepi és adattári vizsgálatok alapján rekonstruáltuk a közép- kori falu helyét és határainak egyes részleteit. Ez alapján egyértelműen megál- lapítható, hogy Orbágyszentgyörgy falu legnagyobb része ma Hajós város keleti felét alkotja. A középkori falu egykori tartozéka, Kegyesfölde praedium pedig a török kori változások hatására előbb Köles/Kélös alakban különálló puszta lett, majd a 20. században az újonnan alapított Kéleshalom település részévé vált *Ezúton köszönjük Borbás Benjáminnak a középkori források fordításában nyújtott segítségét, valamint Bárth János néprajzkutatónak a kritikai észrevételeit. Ez a tanulmány az NKFIH ADVANCED 149648 sz. projekt keretében valósult meg. a korábban Jánoshalmához tartozó Felsőterézhalom nevű határrésszel egyetemben. Kutatásunk során rámutatunk arra, hogy a középkori és török kori források együt- tes, mélyreható és az arab írásképekre is kiterjedő vizsgálatára van szükség ah- hoz, hogy az egyes települések és puszták egyértelműen elkülöníthetők legyenek. Bevezetés Bács-Kiskun vármegye területén a mai 119 településsel szemben körülbelül 250 késő középkori település létezett. Jelentős részükről a közelmúltig igen kevés törté- neti és topográfiai adat állt rendelkezésre. Ennek oka az Alföldre, különösen annak déli részére jellemző általános középkori forráshiány, illetve a települési/társadal- mi kontinuitás hiánya. Engel Pál a hasonló helyzetű Drávántúl vizsgálata kapcsán ugyanezt a jelenséget mutatta be ezredforduló előtti munkájában (Engel P. 1997). A hazai településtörténeti vizsgálatokban alapvetően a középkori (1526 előtti), illetve a kora újkori (1526 utáni) levéltári anyagra támaszkodnak a kutatók. Az Alföldön, azon belül is a Duna–Tisza közén azonban nagyon hézagosan ma- radtak fenn a mohácsi csata előtti adatok. A későbbi iratanyag – éppen a hódoltság kiépülése miatt – sokszor csak említés szintű (pl. dica- és dézsmajegyzékek, vár- megyei peres iratok a puszták bérletei/illegális használatai miatt, stb.), a helysé- gek és a puszták történetébe pedig alig enged betekintést. A török adójegyzékek, melyekre sok esetben csupán „defterek”-ként hivatkoznak a helytörténészek, a fentiekhez képest kis mértékben, említés szintjén szerepelnek a kutatásokban, s szinte kizárólag a másodlagos, kiadott forrásokból származnak (pl. Káldy-Nagy Gyula és Vass Előd munkái). Ennek oka az, hogy az oszmán források a közel- múltig elérhetetlenek voltak a helytörténész kutatók számára, s ha lett is vol- na lehetőség azok vizsgálatára, az arab paleográfia és az oszmán nyelv ismerete nélkül azokkal érdemben nem lehet foglalkozni. A 2010-es évek elejétől elindult az oszmán adóösszeírások módszeres vizsgálata, átírása, fordítása és topográfiai értelmezése. Ennek eredményeként régiónként már nem egy-két kiadott defterre kell támaszkodni a településtörténeti munkák során, hanem akár online is lehet böngészni a települések és puszták sokaságát tartalmazó jegyzékeket a török köz- igazgatási beosztás szerint (lásd a Magyar Nemzeti Levéltár által működtetett www.adatbazisokonline.hu felületen az Oszmán Összeírások Gyűjteményét). Az osz- mán források kapcsán bátran kijelenthetjük, hogy igen gazdag forrásanyag áll a kutatók rendelkezésére. Azt azonban látni kell, hogy a középkori települési, illetve a török kori adatok nem kapcsolhatók össze egyszerűen, hiszen számos középkori helység/puszta a török kori forrásban nem, vagy eltérő, erősen eltor- zult néven szerepel. Ugyanez igaz a török kori adatokra: ha szerencsésen ki is olvasunk egy lehetséges névalakot az arab írásképből, annak középkori párját nem minden esetben lehet azonnal megállapítani (erről bővebben Fóti M. – Pánya I. 2022, 2023b). Engel Pál a Temesköz településeinek vizsgálata során tanulmányozta Pánya I. – Fóti M.: A középkori Orbágyszentgyörgy topográfiája