Pap Milán Az ellenzéki liberalizmus mint politikai kultúra Magyarországon, 1977- 1997 A liberalizmus eszmetörténetét számos módon feldolgozták már. A liberalizmusról szóló monográfiák nagyvonalakban három csoportba sorolhatóak. Az elsı csoportba azok a munkák tartoznak, melyek a liberalizmust egyetlen eszmére alapozzák, egyúttal felállítva a liberális politika immanens célját. Így lesz a liberalizmusnak konstitutív magja az egyenlıség - például Ronald Dworkin Liberalizmus címő tanulmányában 1 - vagy a szabadság. Kifinomultabb, bár még így is kevésbé meggyızı, módszerként a liberalizmus jellemzıinek taxatív felsorolása is bevett elméleti megközelítés- John Gray Liberalizmus címő rövid monográfiája 2 így határozza meg a liberalizmus idıtlen jellemzıiként az individualizmus, egalitarizmus, univerzalizmus és meliorizmus eszméjét. Végül pedig létezik a liberalizmusról szóló irodalom egy harmadik fajtája, mely igyekszik társadalomtörténeti kontextusba ágyazni az eszme történetét - ilyen munka például Guido de Ruggiero klasszikus liberalizmustörténete 3 , vagy a viszonylag új monográfiák közül Richard Bellamy Liberalism and modern society címő munkája 4 . Utóbbi megközelítés, mely nem a társadalomtörténeti folyamatoktól elkülönülten kezeli a liberális eszme történetét, már számot vet az eszmetörténet kontextuális voltával, sokszor azonban a narratíva egységességének érdekében enged a kontextushoz való igazodás szigorából. A liberalizmust a következıkben ideológiaként kezelem. Ehhez szükséges az ideológia fogalmának olyan feltárása, mely nem mint hamis tudatot, hanem számtalan cselekvési stratégiát magában hordozó, a nyelvi két- illetve többértelmőséget a politikai világ ellentmondásainak felfoghatósága céljából felhasználó politikai eszmerendszerként határozza meg. Az ideológia kutatásának eddigi történetében az ideológia evaluatív/pejoratív marxista fogalma uralkodott, egészen a huszadik század utolsó harmadáig. Az ideológia, mely a marxi 1 Dworkin, 1993. 2 Gray, 1996. 3 Ruggiero, 1959 4 Bellamy, 1992