Bagi Zoltán Péter Az 1594. évi regensburgi birodalmi győlés hadügyi rendeletei 1590 márciusában a Porta tizenhárom évi háborúskodás után békét kötött a perzsa sahhal. A birodalom belsı békéje azonban – úgy tőnt – éppen ekkor bomlott fel, hiszen Észak-Afrikától Anatólián át egészen Isztambulig egymást érték a zavargások, lázadások. Az oszmán vezetıknek mindezeken túl súlyos külpolitikai helyzettel is szembe kellett nézniük: fennállt a veszélye annak, hogy Lengyelország osztrák Habsburg, míg a Francia Királyság spanyol befolyás alá kerül, s ezáltal az európai hatalmi viszonyok az Oszmán Birodalom számára kedvezıtlen irányba fordulnak. 1 Isztambulban a keresztény hatalmak diplomatái 1590 táján úgy vélték, hogy a szultán II. Fülöp spanyol király állama ellen kezdeményez tengeri háborút. 2 Háromévi bizonytalanság, kivárás és belpolitikai küzdelem után III. Murád engedve a „ruméliai” vagy „nyugati lobbi” befolyásának 1593 nyarán – Dervis vagy Telli Haszán boszniai beglerbég sziszeki vereségét követıen – haderejét a magyarországi hadszíntér felé irányította. 3 A Titkos Tanács egyik, 1594-ben készített szakvéleménye szerint a prágai udvart felkészületlenül érte e támadás: a végházak majd mindegyike romos állapotú volt, nem volt hadfelszerelés és élelem, a zsoldosok egy része vagy majd éhen halt vagy megszökött, a szolgálatban maradtak inkább hasonlítottak koldusokhoz mint katonákhoz, az Udvari Kamara pedig kimerült, ugyanis az az összeg, 4 amelyet ezen költségek fedezésére megelılegezhettek, már elfogyott. A fenti jelentés összeállítója vagy összeállítói szerint a császár országait csak egy – késedelem nélkül összehívott – birodalmi győlésen jóváhagyott segély menthetné meg a teljes pusztulástól. 5 Az uralkodónak és tanácsadóinak azonban korántsem volt egyszerő meggyıznie az egyre kevesebb érdeklıdést mutató rendeket a töröksegély szükségességérıl. A császár elıjoga a 16. századra már csak a birodalmi győlés összehívására, feloszlatására, illetve döntéseinek kihirdetésére korlátozódott, melyekhez a választófejedelmek elızetes beleegyezése kellett. 6 A rendek önkéntes hozzájárulásának elnyeréséhez az uralkodó kezében az egyedüli befolyásoló eszköz a elıterjesztés (proposíció) maradt. Ezért az elıterjesztésnek minden lehetséges és politikailag átgondolt megfontolást magába kellett foglalnia. 7 Az Augsburgi Vallásbéke és a harmincéves háború közötti idıszak birodalmi győléseinek tárgyalási rendjében az elsı, kiemelt helyet a töröksegély foglalta el. 8 A propozíciónak szemléletes képet kellett festenie azokról a katonai és pénzügyi nehézségekrıl, amellyel a császári politikának szembe kellett