A rendszerváltás költségvetési politikájáról Kotosz Balázs BCE, Közgazdaságtudományi Kar, Statisztika Tanszék balazs.kotosz@uni-corvinus.hu Bevezetés A XX. század egyik legjelentősebb és legmesszemutatóbb gazdasági eseménysorozata a kelet- európai szocialista gazdasági rend összeomlása, és az ezt követő szükségszerű átmenet a piacgazdaságba. A közgazdasági elmélet – noha az összeomlás, a változás jelei már néhány évvel korábban egyértelműen megmutatkoztak – nem volt felkészült az eddig példa nélküli folyamat kezelésére. Nem létezett semmiféle recept, vagy ajánlás, a makroökonómiai, gazdaságpolitikai irodalom meglehetősen kevés támpontot adott az átmenetre vonatkozóan. Világos volt a kiinduló állapot, és többé-kevésbé a végcél is, azonban a cél elérésének útja nem (Bafoil, [1999]). A tanulmányban felhasznált adatsorok általában 1990-ben kezdődnek, és 2003-ban végződnek, 14 éves időszakot fogva át. Ennél korábban az átmenet jellemzőit nem lenne értelme vizsgálni, a vizsgált országok számottevő részének 2004-es EU-csatlakozása pedig az átmenet lezárását jelzi (emellett bizonyos módszertani változások is nehezen összehasonlíthatóvá teszik a későbbi adatokat). Az elemzés térbeli lehatárolása során több szempont is vezérelt. A volt szovjet tagköztársaságok közül a kaukázusi és az ázsiai országok nem kerültek be a vizsgálatba, részben földrajzi távolságuk és a többi országtól való elszigeteltségük miatt, részben geopolitikai irányultságuk (hosszabb távon sem várható európai integrációjuk) miatt. Nem vizsgálja a dolgozat Oroszországot sem. Ennek egyik oka a választott módszertan, az alkalmazott statisztikai-ökonometriai módszerek esetén az orosz adatokat outlierként kellene kezelni, különben a kiugróan nagy értékek jelentősen torzítanák az eredményeket. Másfelől a vizsgálatba bevont országok méretük, illetve a világgazdaságban betöltött szerepük alapján kis országoknak tekinthetők. Ez nyilván nem állítható Oroszországról. Ugyanakkor nem lenne teljes egy Magyarországon készülő dolgozat hazánk szomszédainak teljes körű számbavétele nélkül, így a volt Jugoszlávia valamennyi országát bevontam az elemzésbe. Ez az ország- csoport számos tanulmányban külön, vagy egyáltalán nem kerül kezelésre, az egységes szempontrendszerrel való vizsgálat ritka példája a hasonló tudományos munkáknak. Összességében tehát a következő 18 országot vontuk be az elemzésbe: Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró, Macedónia, Albánia, Bulgária, Románia, Moldova, Ukrajna és Fehéroroszország. A földrajzi nevezéktan tekintetében a Kelet-Közép-Európa kifejezést a fenti öt országra vonatkozóan használom (Közép-Európa keleti része), a teljes terület lehatárolása a Kelet-Európa, illetve átmeneti országok (transition economies) kifejezésekkel történik. Richard Musgrave [1959] felosztása szerint a költségvetési politika három fő feladatcsoportja:  közjavak és szolgáltatások nyújtása, externáliák kezelése,  jövedelem-újraelosztás a társadalmi igazságosság szempontjai szerint,  az egyensúlyi gazdasági növekedés segítése. A tanulmány ezen feladatok közül elsősorban a harmadikkal foglalkozik, a közjavak nyújtásának csak a finanszírozási feltételei kerülnek előtérbe (a költségvetésben megjelenő Kotosz B. (2008): A rendszerváltás költségvetési politikájáról. In: Kotosz B. – Pál T. (szerk.): 60 éves a Közgazdaságtudományi Egyetem. A Jubileumi Tudományos Konferencia alkalmából készült tanulmányok. Közgazdaság¬tudományi Kar. Aula, Budapest. pp. 67-82. (On the fiscal policy of transition)