1 Draskóczy Eszter: Mítosz, szerelemkép és narratív technikák a Fioréban 1 I. A Fiore: az egyetlen fennmaradt kézirat története 1878-ban a Montpellier-i egyetem orvosi könyvtárában Alessandro D‟Ancona egy különös kéziratot talált. A Rózsaregény egy XIV. századi másolata után bújt meg a kéziratban (jelzet: H 438) egy 232 szonettbĘl álló ciklus, amelynek az elsĘ kiadó, Ferdinand Castets 1881-ben az Il Fiore (A virág) címet adta. A kézirat megtalálása óta, immár 130 éve folyamatos viták tárgya egyrészt e Rózsaregény-átiratnak nevezhetĘ mĦ szerzĘje és keletkezésének ideje, melyet alapvetĘen a XIII. század utolsó két évtizede és a XIV. század elsĘ évei közé helyeznek. Az egyik terminus a quo: a Rózsaregény megjelenése (1280-1286 körül), a másik a Brabanti Siger erĘszakos halálára (1283-84 körül) történĘ utalás (XCII. szonett, 9-11. sor). A terminus ad quem-et pedig legalábbis a Commedia és minden valószínĦség szerint a De vulgari eloquentia keletkezése határozza meg (Contini 1984: CIX-CXIII). Patrick Boyde (1997: 17) és John ű. Űarnes (1997: 331) cikkében 128ő-1290 közé szĦkíti ezt az idĘtartamot; míg Mark Davie (1997: 324) még rövidebb periódus, az 1286-1287-es évek mellett érvel. A szöveg nyelve alapján a szerzĘt egyértelmĦen „toszkánnak, kétségkívül firenzeinek” ismeri el a Fiore és a Detto d‟Amore kritikai kiadásának elkészítĘje, Gianfranco űontini (1984, XCVII). E két Rózsaregény-átirat eredetileg egyazon kézirat részeit képezte, minden bizonnyal azonos szerzĘ mĦvei (az érvelést lásd: Parodi 1922), és ugyannak a másolónak a kézírása örökítette meg Ęket (Vanossi, 1970: 393). A kódex olyan benyomást kelt, mint ami mindig is Franciaországban volt (Contini 2001: 257), de sorsa ismeretlen egészen a XVII. századig, amikor már a dijoni Űouhier könyvtárban volt megtalálható, Contini szerint legalábbis Jean III Űouhier idejétĘl (1607-1671). Az 1804-ben Montpellier-be került kódexbĘl a „matematikus, bibliofil és kleptomán Guglielmo Libri gróf (1803-1869), aki elĘszeretettel fosztogatott francia könyvtárakat” (Contini 1984: LII-LIII.), 18Ő9 körül tett szert a Detto d‟Amorét tartalmazó négy lapra, és ezeket egy saját maga által összeállított kódexbe illesztette be, amely a firenzei Laurenziana Könyvtárban maradt fenn. (De Robertis Boniforti 1997: 49- 52.) A Fiore 232, AŰŰA AŰŰA űDű DűD képletĦ szonettjébĘl (a Fiore messze meghaladja a kor többi szonettciklusának terjedelmét) mindössze az elsĘ 33 felel meg a Guillaume de Lorris-i résznek, a többi a Jeun de Meun-i folytatásból merít; ám az e szerzĘ 1 A fejezet alapjául szolgál a 2009-es Rózsaregény konferencián elhangzott elĘadás szövege szolgált. (2009. máj. 5. A „Rózsaregény”: Kontextus, üzenet, recepció, ELTE Középkorász Konferencia). Mivel a cikk a Fiore 2012- ben megjelent magyar fordítása elĘtt készült, ezért arra csak az azóta írt részletben (VII. Mítosz a Fioréban) tartalmaz utalásokat.