A POLITIKA LOGIKÁI. ERNESTO LACLAU ÉS AZ IDEOLÓGIAKRITIKA REORGANIZÁCIÓJA Kiss Viktor (politológus, ideológiakutató, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének oktatója) ÖSSZEFOGLALÓ Ez a tanulmány arra vállalkozik, hogy Ernesto Laclau elméleti rendszerét az általánosnak tekinthető diskurzuselméleti megközelítés helyett az ideológia kérdéskörének középpont- ba állításával rekonstruálja. Álláspontom szerint ugyanis Laclau teoretikus projektjének centrumában a marxizmus dekonstrukciója áll, amely azzal az eredménnyel zárul, hogy a sztálinizmus rémtetteihez vezető és napjainkban inadekváttá vált radikális baloldali poli- tika alapvetően nem más, mint a marxizmus sajátos ideológiakritikai pozíciójának követ- kezménye. Laclau szerint ennek meghaladásához az ideológiakritikai pozíció reorganizá- ciójára van szükség. Úgy vélem, Laclau saját ideológiakritikai nézőpontjának társadalom- elméleti megalapozását egy gramsciánus politikaelmélet és egy althusseri és lacani gyökerű „posztmodern” társadalomelmélet összekapcsolása során végzi el. A tanulmány fő tézise szerint Ernesto Laclau ideológiakritikája arra épít, hogy a politikait par excellence az ideológiával azonosítja, szemben az általa meghaladni kívánt marxista pozícióval, amely a politikait az ideológia kiküszöböléseként konstruálta meg. Laclau – ahogy az írás utolsó fejezeteiben bemutatom – ebből kiindulva nyújtja a kortárs politikai gyakorlatok ideoló- giakritikai elemzését. Célja megtalálni a „társadalmi” (social) válsága által életre hívott politikai logikákat (political), feltárni azok korlátait, következményeit. A tanulmány ezek közül kettő mutat be részletesen: az „új antagonizmusok” megsokasodásának szituációjá- ra válaszul a nyolcvanas évektől jelen lévő „hegemonikus reartikuláció” logikáját, amely a Margaret Thatcher és George Bush nevével fémjelzett „antidemokratikus offenzívához” vezet. Másrészt a kétezres években megerősödő populista logikát, amely a globalizáció és a „fragmentált társadalmi igények” szituációja kapcsán jön létre. Kulcsszavak: Ideológia  posztmarxizmus  populizmus  artikuláció  posztmodern társadalomelmélet  diskurzus  politikai identitás  globalizáció A diskurzus fogalmának beemelését a marxista intellektuális tradícióba gya- korta tekintik Ernesto Laclau legfontosabb teoretikus innovációjának. Ennek az elméleti munkának a terméke eszerint egy olyan új, diskurzuselméleti ala- pon nyugvó politikai ontológia lett. Az elmúlt évtizedekben formálódó laclaui diskurzuselmélet elsősorban Freud, Foucault és Saussure nézeteit továbbfej- lesztve megkísérelte a valóságot konstruáló diskurzusoknak, a nyelvi játéknak, Politikatudományi Szemle XXIII/1. 77–101. pp. © MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont