A kora újkori magyar rendiség kutatása kifejezetten megélénkült az utóbbi években. Ez lehetõvé teszi számunkra, hogy kijelöljük a következõ évek lehetséges kutatási prioritásait az utóbbi évek szak- irodalmának és kutatási eredményeinek áttekintése után. A tendenciák kijelölé- sekor részben ezekre lehet támaszkodni, részben pedig a 20. század végének és a 21. század elejének történetírását általánosan jellemzõ fejleményekre. A mára már hagyományosnak számító társadalomtörténeti kérdések mellé ugyanis felso- rakoztathatóak a kultúrtörténet körébe sorolható különféle irányzatok megkö- zelítésmódjából fakadó kérdések is. Jelen tanulmány tehát arra az egyetlen kér- désre keresi a választ, hogyan kellene politikatörténetet írni a 21. század elején. Gondolatmenetében ismételten fel fog bukkanni a mikrotörténelmi vizsgálat lehetõsége, amelyet elméleti-módszertani megfontolásokból a magam részérõl a 18. századi rendiséggel foglalkozó kutatás betetõzésének tartanék. Amikor koráb- ban elvégeztem a 18. századi magyar országgyûlés intézménytörténetének áttekin- tését, kilátásba helyeztem a munka folytatását. 1 Úgy tervezem, hogy egy trilógia harmadik kötete lehetne a mikrotörténelmi vizsgálat eredménye, és a középsõ kö- tet íródhatna a társadalom- és kultúrtörténeti megközelítések eredményeképpen. Jelen írás elsõsorban ennek progamját kívánja felvázolni. A különféle lehetséges megközelítésmódok felsorakoztatása közben fokozatosan kiformálódik egy javas- lat, amely a 18. század derekán a magyar rendi politizálás világában végbement gyökeres fordulat megértéséhez a „konfesszionális rendiség” és az „alkotmányos rendiség” fogalmait ajánlja, és a köztük történõ váltás gondolatával próbál meg értelmezési keretet adni a század politikatörténete számára. A szakirodalmi áttekintés után tehát a 18. századi politika társadalomtörté- netének lehetõségeit szeretném elõbb számba venni (külön kitérve a „generatív modell” alkalmazására), majd az írás második részében bizonyos elméleti meg- fontolások felidézésébõl kiindulva szeretném rövid katalógusát adni mindazon lehetséges szempontoknak, amelyekkel kultúrtörténeti szemléletû vizsgálatokat lehetne végezni ezen a kutatási tárgyon. Ezt követõen kitérnék arra, hogy milyen TÖRTÉNELMI SZEMLE LIV (2012) 1:37–62 SZIJÁRTÓ M. ISTVÁN A „konfesszionális rendiségtõl” az „alkotmányos rendiségig” Lehetõségek és feladatok a 18. századi magyar rendiség kutatásában* * Ezúton szeretném megköszönni Simon Zoltán Boldizsárnak és Szûcs Zoltán Gábornak a szöveg korábbi változatához fûzött megjegyzéseit. Jelen tanulmány a Bolyai János kutatási ösztöndíj tá- mogatásával készült. 1 Ld. Szijártó M. István: A diéta. A magyar rendek és az országgyûlés, 1708–1792. Osiris, Bp., 2005.