Lipták Katalin 1 Az Északmagyarországi régió munkaerıpiaci folyamatainak vizsgálata A tanulmány az Északmagyarországi régió pozícióját vizsgálja országos viszonylatban a fıbb munkaerıpiaci indikátorok figyelembe vételével. Számításokat végeztem a régióban lezajló munkaerıpiaci folyamatok szemléltetésére. A tanulmány célja az Észak magyarországi régió munkaerıpiaci helyzetének megértéséhez kapcsolódóan a munkanélküliség fıbb tényezıinek mélyebb feltárása, valamint a foglalkoztatási szerkezetben bekövetkezett változások számszerősítése, értékelése.       J21, R23  munkaerıpiac, lineáris regressziós modell, Lilienindex, shiftshare analízis Segíteni a munkaerıpiaci folyamatok alaposabb megértését – ez a célja a jelen tanulmánynak, amely a legfontosabb indikátorok vizsgálatán keresztül a regionális diszparitásokra is ráirányítja a figyelmet, valamint bemutatja az Északmagyarországi régió hátrányos és periférikus helyzetét. Kutatási kérdésként megfogalmaztam, milyen tényezık befolyásolják a nyilvántartott álláskeresık számának változását Magyarországon és külön az Északmagyarországi régióban; vane jelentıs eltérés az eredményváltozók köre között; továbbá a foglalkoztatási szerkezetben bekövetkezett változásoknak milyen hatásai tapasztalhatóak a magyarországi régiókban. Kíváncsi voltam arra is, hogy a munkanélküliségi ráta és az állásbetöltetlenségi ráta között milyen összefüggés mutatható ki. A munkanélküliség elméleti megközelítései Mivel a tanulmányban a hangsúlyt a munkanélküliségre helyezem, így érdemesnek tartom röviden áttekinteni a munkanélküliség elmélettörténeti megközelítéseit. A teljesség igénye nélkül csak a legfontosabb közgazdasági korszakokból emelem ki a munkanélküliségrıl vallott nézeteket. A klasszikus iskola képviselıi úgy gondolták, hogy munkanélküliség nem alakulhat ki a piacon, ugyanis ha létre is jött volna, a kereslet és a kínálat egymást befolyásolva megoldotta volna a munkanélküliek gondját, mert a felkínált munkahelyek és a munka nélkül maradottak egymásra találtak volna. Szerintük a legfontosabb a szabadon, minden külsı beavatkozástól érintetlenül mőködı piaci mechanizmus létezése, amelybe az állam (Smith szerint) „láthatatlan kézként”, vagy (Mill szerint) „éjjeliırként” avatkozzon csak be. A klasszikus elmélet, miközben elismerte, hogy a piacon állandóan van egyensúlytalanság a munkaerı kereslete és kínálata között, úgy vélte, az így létrejött munkanélküliség az egészséges gazdasági fejlıdés velejárója. Ismerték a munkanélküliség természetes rátáját (non accelerating inflation rate of unemployment – nairu), amely semmilyen beavatkozással sem befolyásolható (Bánfalvy 1989). Theory of Unemployment címő mővében Pigou (1933) elismerte, hogy depresszió idején, amikor a gazdaság nincs egyensúlyban, a reálbérek csökkenése mellett is nıhet a munkanélküliség; továbbá, hogy a rendszer önmőködıen tart a teljes foglalkoztatás felé. Pigou úgy gondolta, a kereslet állapota mint olyan nem számít a foglalkoztatás szempontjából – ezt Keynes a késıbbiekben erıteljesen kritizálta. 1 Lipták Katalin Ph.D. egyetemi adjunktus a Miskolci Egyetem Világ és Regionális Gazdaságtan Intézetében. E mail: liptak.katalin@unimiskolc.hu.