Az internet függĘség mérĘszáma – az intelemetrikus szám Buda András Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézete, Debrecen, Magyarország buda.andras@arts.unideb.hu Absztrakt—A digitális technológia rohamos fejlődése számos pozitív változást indukált, de a negatív hatásra is több példát találunk. Gyakran emlegetik a káros következmények között a mozgásszegény életmódot valamint a kommunikációs készségek romlását és egyre többen használják az internet függőség kifejezést is. Utóbbi fogalom meghatározása, elméleti alapjainak tisztázása ugyanakkor számos vitát generált. A megközelítések sokszínűségének megfelelően a 90-es évektől kezdve több skálát is kifejlesztettek már az internet függőség mérésére. Az utóbbi években azonban többen bírálták a korábban kifejlesztett teszteket azért, mert pusztán elméleti alapokon közelítenek a függőséghez, nem vizsgálják annak konkrét cselekvésekben realizálódó megnyilvánulásait. Másrészt a megalkotásuk óta eltelt közel két évtizedben olyan jelentős változások történtek, melyek szükségessé teszik az aktuális viszonyokhoz jobban alkalmazható, új mérőeszközök kialakítását. Az általunk összeállított teszt a tevékenység központú megközelítést (pl. Eurostat) fejlesztette tovább, ötvözve azt a korábban használt szempontokkal és napjaink gyakorlatával. Olyan kérdéseket tartalmaz, melyek megválaszolása után egy százas skálán kapja meg a válaszadó, milyen mértékű szerepet játszik életében az internet. Ez a számérték az úgynevezett ”intelemetrikus szám”, melynek segítségével mindenki öt csoportba sorolható. Az új mérőeszközzel először egy pilot kutatást hajtottunk végre 2014 őszén, Magyarországon, a Debreceni Egyetemen. Nappali tagozatos, tanárképzésben résztvevő hallgatókat kértünk meg az online elérhető kérdőív (Cronbach's α = 0.77) kitöltésére. A pilot vizsgálat tapasztalatai és a résztvevők javaslatai alapján módosított tesztet eddig több mint négyezren töltötték ki. A tanulmány egyrészt a mérőeszközt kívánja megismertetni az érdeklődőkkel, másrészt azokból az eredményekből mutatunk be néhányat, melyek a 4048 fős minta válaszaiból származnak. Keywords: internet függĘség, IKT I. BEVEZETÉS A számítógép és az internet megjelenésének korai idĘszakában leginkább a penetráció állt a digitális technológiával kapcsolatos vizsgálatok középpontjában, a kutatók leggyakrabban a hozzáférés versus nem hozzáférés alapproblémát tekintették kiindulópontnak. Azonban már 1999-ben a University of Pennsylvania-n rendezett tanácskozás (The Lifelong Learning and New Technologies Gap: Reaching the Disadvantaged) résztvevĘi felhívták a figyelmet arra, hogy ezen dichotóm különbségképzĘ dimenzió kizárólagos alkalmazása nem megfelelĘ. Az ellátottság egyszerű mutatói meglehetĘsen félrevezetĘek is lehetnek, azt számos gazdasági és kognitív tényezĘ is befolyásolja. Szép számmal akadnak például olyanok, akik nem gazdasági helyzetük következményeként és nem is technikai jellegű probléma miatt nem csatlakoznak a világhálóra, hanem tudatos döntés eredményeként, szándékosan tartják magukat távol ettĘl a technológiai újítástól. Ezt is figyelembe véve a tanácskozás résztvevĘi egyetértettek abban, hogy az ellátottság helyett inkább az IKT eszközök alkalmazásának jellemzĘit kellene figyelembe venni, ami szerintük számít, az a tényleges kihasználtság. Éppen ezért felhívták a figyelmet arra, hogy az elérhetĘ technikák csak a szükséges feltételt jelentik, de ezek önmagukban még nem elégségesek. A javasolt szemléletváltás hamar megjelent a kutatásokban, a hozzáférés mellett egyre többen kezdték vizsgálni az eszközhasználathoz szükséges képességek, készségek meglétét, hiányát és hangsúlyosabbá váltak a használat célját, tartalmát, minĘségét elemzĘ kérdések is. A kutatásokon belül kiemelt figyelem irányult a negatív következmények vizsgálatára, mivel a technológia térhódításának számos pozitívuma mellett a hatások között új típusú devianciák is feltűntek, különösen a fiatalok körében. A tudományos közleményekben már a 90-es évek végén megjelent az internetfüggĘség kifejezés, melyet az elsĘ kutatások az internethasználat idĘtartamával határoztak meg. Holmes [9] még heti 19 órában maximalizálta a normális internethasználatot, Young [11] szerint viszont az tekinthetĘ szenvedélybetegnek, aki legalább hetente 38 vagy napi 8 órát tölt az interneten. Xu és munkatársai [12] viszont már arra hívták fel a figyelmet, hogy nem elég az internettel töltött idĘt megvizsgálni ahhoz, hogy kiderüljön valakirĘl, addiktív használó-e. A mennyiségi mutatók mellett fontosak lehetnek a minĘségi jellemzĘk is, tehát az internet elĘtt töltött idĘ vizsgálatán túl többek között annak személyes kapcsolatokra, szabadidĘ eltöltési szokásokra vonatkozó hatásainak feltárása is szükséges. A vizsgálatok során azonban gondot jelentett, hogy már az ”internet függĘség” fogalmának meghatározása, elméleti alapjainak tisztázása is számos vitát generált. Éppen ezért a megközelítések sokszínűségének megfelelĘen több skálát is kifejlesztettek az internet függĘség mérésére. Laconi [6] vizsgálatából tudjuk, hogy ezek közül a legismertebbek az Internet Addiction Test (IAT), valamint a Problematic Internet Use Scale (PIUS). Ezek a tesztek ugyanakkor elméleti alapokon közelítenek a függĘséghez, nem vizsgálják annak konkrét cselekvésekben realizálódó megnyilvánulásait. Másrészt a megalkotásuk óta eltelt közel két évtizedben olyan jelentĘs változások történtek, melyek szükségessé teszik