GROTIUS 1 Egeresi Zoltán A török demokrácia és pártrendszer 60 éve Bevezetés Stefan Füle, az új bĘvítési biztos programja egyik legfontosabb részének nevezte Törökország uniós csatlakozásának elĘsegítését. Ez az elkötelezĘdés minden bizonnyal új lendületet fog adni a tárgyalásoknak (a török fĘtárgyaló kijelentette, hogy 2013-ra le akarják zárni a fejezeteket), melyeket európai és török részrĘl rengeteg vita fog követni. Lépten-nyomon születnek a csatlakozásról elemzések, hosszabb-rövidebb leírások, azonban elsĘsorban az EU szemszögébĘl. Közben állandóan fogalmazódnak meg kritikák a török demokráciát, a hadsereg szerepét, az örmény népirtás elismerését, a kurdokat illetĘen (hogy csak a legfontosabbakat említsük). A tanulmányban a Törökországhoz kapcsolódó kérdéskörnek egy kisebb szegmensét, a török belpolitikai szereplĘit és a török pártrendszert kívánom bemutatni. 60 évvel ezelĘtt, 19ő0-ben szabad választásokon dĘlt el, hogy az egypártrendszer helyett pluralizálódik a török politikai élet. A CHP AtatürktĘl örökölt uralma véget ért, s az 1950-es választásokat a Demokratik Partisi (Demokrata Párt) nyerte meg, ezzel új irányt vett az ország fejlĘdése. A dolgozat célja elsĘsorban a szintetizálás: az elmúlt 60 év legfontosabb belpolitikai eseményeinek a feltárása, és a jelenlegi viszonyok leírása, majd pedig a török pártrendszer legfĘbb jellegzetességeinek bemutatása. Ennek megfelelĘen egy történeti áttekintés után a politikai keretet, az alkotmányt, a törvényhozást, a választási rendszert, majd annak legfontosabb szereplĘit ismertetem: elĘször a pártokon kívüli, „outsider‖-nek tekinthetĘ, ám rendkívül meghatározó tényezĘket, mint az alkotmánybíróság, és a hadsereg, röviden reflektálva politikát igencsak befolyásoló akcióikra; végezetül pedig a török pártcsaládokat. Ez utóbbi résznél azon kívül, hogy a pártcsaládokról átfogó képek kívánok adni, az aktuálisan legfontosabb pártokra (választások, szavazóbázis, program, tevékenység) fogok részletesebben kitérni. Történelmi áttekintés: a török belpolitika változásai Az 1923. október 29-én kikiáltott Török Köztársaság elnöke gallipoli hĘse, a függetlenségi háború vezére, Musztafa Kemál Atatürk 1 lett, aki a Köztársasági Néppártot (Cumhuriyet Halk Partisi - CHP) létrehozva egypártrendszert vezetett be. 2 Az új párt legfĘbb támogatói a hivatalnokok, és a növekvĘ modern polgárság voltak; az államfĘ mellettük bizton támaszkodhatott a hadseregre is. 1 A szövegben a török személyneveket, pártneveket eredeti, török betűkkel fogom megadni. Kivételt képez Atatürk neve, mivel a fenti írásmód már annyira meghonosodott a magyar nyelvben, hogy célszerűnek láttam ebben a szövegben is megtartani. 2 Az atatürki modernizáció korábbi idĘszakokra vezethetĘ vissza. A török politikai fejlĘdésben már 1876-ban fogadtak el alkotmányt, majd az Egység és Haladás pártja 1908-ban megszerezvén a hatalmat létrehozta az alkotmányos monarchiát (majd késĘbb egypártrendszert vezetett).