DR. KOMÁROMI LÁSZLÓ egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar EGY FESZÜLT VISZONY: A KÉPVISELETI ÉS A KÖZVETLEN DEMOKRÁCIA ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGE 1. Bevezető megjegyzések Aligha lep meg bárkit is a következő megállapítás: a parlamentek általában nem kedvelik a közveden demokrácia intézményeit. A direkt demokratikus eszközöket az újkorban gyakorta épp a képviseleti hatalommal szemben vívták ki és annak hatalmát korlátok közé szorítandó gyakorolták. így volt ez a modern svájci közveden demokrácia kezdetén, 1831. január 13-án, az ún. „Steckli-Donnerstag" napján, amikor több száz, botokkal felfegyverzett svájci Rajna-völgyi paraszt vette körül a St. Gallen-i alkotmánytanácsot, hogy kikényszerítse a népi vétó elfogadását (Friedberg 1835: 220—222; Curti 1885: 138—140). A tanács végül engedett a nyomásnak és felvette a kantoni alkotmányba a választójogú polgárok azon jogát, hogy a nagytanács által elfogadott törvényekkel szemben, azok kihirdetésétől számított 45 napon belül vétót emeljenek (3. és 135—141. cikkek; Kölz 1992: 273, 290). Az eljárás megindításához 50 polgár elhatározására volt szükség. A népi vétót ezt követően, még a 19. század első felében más kantonokban is bevezették, s később ez az intézmény alakult át fakultatív referendummá, amelyet 1874-ben a szövetségi alkotmányba is belefoglaltak (Möckli 1996). De a másik jelentős, az Amerikai Egyesült Államok tagállamaiban kifejlődött köz- veden demokratikus hagyomány kezdeteinél sem volt másképp. Itt a 19. század végén az amerikai populista mozgalom úgy kívánta megtörni a monopóliumok és trösztök korrupt hatalmát, hogy annak törvényhozási alapjait számolja föl a népi iniciatíva és a referendum fegyverével (Goebel 2002:10-11,34-35). Miután „People's Party" 1896-ban megnyerte a parlamenti választást Dél-Dakotában, elkészített egy alkotmánymódosító javaslatot, amely — a svájci minta alapján — bevezette az alkotmányba az iniciatívát és a referendumot. A revíziót végül maga a nép hagyta jóvá 1898-ban egy népszavazáson. 1900-ban és 1902-ben Utah és Oregon következett, majd további szövetségi tagálla- mok, ahol ezen intézményeket ma is alkalmazzák (Oberholtzer 1911: 392—397; Auer 1989: 85-87). 199