1 VÁZLAT! KÉREM, EBBEN A FORMÁBAN NE IDÉZZÉK! Szűcs Zoltán Gábor A lázongó strukturalista A politikai cselekvés lehetőségei és korlátai Machiavelli A fejedelem című könyvében Absztrakt A modern társadalomelméletek egyik nagy törésvonala a struktúra - cselekvés vita. Bár ritkán emlegetik ebben az összefüggésben, Machiavelli A fejedelem című munkáját a közmegegyezés kétségkívül a cselekvés oldalára sorolja, hiszen az a politikai cselekvéselméletek klasszikus példája. Ezt látszanak megerősíteni az olyan, jól ismert témák is Machiavelli művében, mint a fortuna és virtù dinamikája. Jelen tanulmány azonban amellett érvel, hogy ez a közmegegyezés alapjában véve félrevezető. Mert , bár Machiavelli kétségkívül arról kíván írni, hogy mit tehet egy fejedelem, hogy képes legyen fenntartani uralmát, ám ezt a célt a szöveg csak erős tematikus önkorlátozás révén és csak korlátozott mértékben tudja teljesíteni. Így, bár a politikaelméletben az autonóm politikai cselekvés elméleti megalapozásaként szokás hivatkozni rá, A fejedelem valójában egy strukturalista elméleti munka, amelyben a politikai cselekvés lehetőségeit külső tényezők szorítják meglehetősen szűk korlátok közé. Bevezetés A fejedelem egyik leghíresebb, XXV. fejezetében Machiavelli azt a kérdést járja körül, hogy "mit ér a szerencse az emberi dolgokban, s hogyan lehet vele szembeszállni". A modern társadalomelméletben "struktúra-cselekvés vitának" nevezik azoknak az álláspontoknak a szembenállását, amelyek között Machiavelli maga is manőverezni próbál. Sajnos, viszonylag ritkán helyezik el explicit módon ebben az elméleti koordinátarendszerben Machiavelli művét. 1 A nemzetközi viszonyok elméletében viszont a klasszikus realista álláspont többnyire problémátlanul kerül a cselekvés oldalára (lásd Wendt 1999: 30, Lebow 2008: 26) 2 . S bár a kortárs realista politikaelméletben viszonylag ritkán hivatkoznak a struktúra-cselekvés vitára, viszont a cselekvésnek itt is mindig kiemelt szerepet tulajdonítanak a politika folyamatában. Mikor Raymond Geuss a Philosophy and Real Politics című könyvében azt írja, hogy a realista politikai filozófiának a politikai cselekvésről kell szólnia (Geuss 2008), ezzel nem mond semmi olyat, ami eltérne a realizmus fősodrától. Kézenfekvő lenne tehát Machiavellit, aki minden kortárs politikai realista kánon része, magát is a cselekvés elméletalkotójának tekinteni, s A fejedelmet egy cselekvésközpontú politikaértelmezés alapszövegeként olvasni. A helyzet az, hogy A fejedelem különböző olvasatai többnyire valóban ebbe az irányba mutatnak (például Freyer 1986: 47-56, Femia 2003, Najemy 2010: 11,13, Heilke 2013: 118). 1 Bár, amikor igen, akkor meghökkentő kiegyensúlyozottsággal teszik. Lásd például Hewson 2010: 13-14. 2 A korrektség kedvéért: a helyzet annyiban bonyolultabb, hogy a kézikönyvek Kenneth Waltznak és az általa bevezetett neorealista elmélet sajátosságainak köszönhetően a realizmust nem egyszer strukturalistának tekintik. Lásd pl. Reus-Smit - Snidal 2008: 23.