Simon Attila: Média- és kommunikációtörténeti kutatások a 20. századi magyar ókortudományban A 20. század első évtizedeiben Magyarországon jelentős kommunikáció- és médiatörténeti, valamint -elméleti kutatások folytak. 1 Ebben az összefüggésben a filozófia területén Palágyi Menyhért, a társadalomtörténetben Hajnal István, a stílustörténet terén Zolnai Béla, az irodalomtörténetben pedig Thienemann Tivadar neve említhető első sorban. Eredményeik tudomány- és eszmetörténeti feltárásáért elsőként a filozófiatörténeti kutatás tett sokat az elmúlt évtizedekben (Bodnár 1990; Nyíri 1994b, Nyíri 1994c; Neumer 2005; áttekintésként Demeter 2006), s a 2000-es évektől az Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport is jelentős teljesítményekkel járult hozzá ezeknek az életműveknek az újraértelmezéséhez. (Kulcsár Szabó – Szirák 2003; Bednanics – Bónus 2005; Oláh – Simon – Szirák 2006; Bónus – Kulcsár-Szabó – Simon 2007) Vajon mi a helyzet ennek az időszaknak a magyar ókortudományával? Beszélhetünk-e érdemleges hozzájárulásról a kommunikáció- és médiatörténeti kutatáshoz az ókortudósok részéről? Úgy gondolom, igen, sőt, némely esetben az ókorászok vezető szerepet játszottak az emberi közlekedés nyelvi, pszichológiai, kulturális és technikai összetevőinek történeti vizsgálatában. Állításomat három életmű vázlatos bemutatásával támasztom alá. Hornyánszky Gyula mindenekelőtt az ókori görög nyilvánosságra irányuló kutatásai során ért el jelentős eredményeket a szóbeliséghez kötődő politikai kommunikáció tömeglélektani és retorikai sajátosságainak vizsgálatában. Balogh József a hangos olvasás jelenségének kutatása terén nemzetközi szempontból is jelentős teljesítményt mondhat magáénak. Marót Károly pedig a szóbeliséghez kapcsolódó „közköltészet” koncepciójának kidolgozásával, valamint „Homérosznak mint diktáló költőnek” és ezzel összefüggésben a korai írásbeliség médiatörténeti sajátosságainak vizsgálatával alkotott – meggyőződésem szerint nemcsak saját szűkebb tudományában – maradandót. I. A nyilvános beszéd lélektana és retorikája (Hornyánszky Gyula) Hornyánszky Gyula klasszika-filológust, ókortörténészt általában Hippokratészról írott könyve okán szokás számon tartani az ókortudomány szakmai nyilvánosságában. 1 A tanulmány megírását a Bolyai János Kutatói Ösztöndíj és a K 75457 számú (Az irodalmi nyilvánosság az antikvitásban) OTKA projekt támogatta.