A tanulmány végleges változatában megjelent: Golovics József (2015): Az agyelszívási adó relevanciája a XXI. században. In: Keresztes Gábor (szerk.): Tavaszi Szél 2015 Konferenciakötett II. Líceum Kiadó, Eger. 383-397. AZ AGYELSZÍVÁSI ADÓ RELEVANCIÁJA A XXI. SZÁZADBAN Golovics József Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Multidiszciplináris Doktori Iskola PhD-hallgató jozsef.golovics@uni-corvinus.hu Absztrakt Jelen tanulmány fókuszában az agyelszívás (brain drain), illetve adekvát kezelésének kérdése áll. A jelenség a huszadik században főként a fejlődő országok kormányzatai számára jelentett komoly közpolitikai kihívást, ma azonban már – eltérő léptékben és minőségben ugyan, de – egyes fejlett, európai országok is kénytelenek szembenézni vele. Az agyelszívás kezelésére az 1970-es években született meg Jagdish Bhagwati professzor „brain drain adó” koncepciója, ami egy addicionális adóval terhelte volna meg a kivándorolt személyek fogadó országban megkeresett jövedelmét. Az ebből befolyó pénzeket Bhagwati szerint multilaterális, optimális esetben ENSZ keretek között vissza lehetett volna csatornázni a kedvezőtlenül érintett – többségükben harmadik világbeli – országok számára, hogy fejlesztésre fordíthassák azt. Az adó elsődleges célja az agyelszívás okozta veszteségek kompenzálása lett volna: tekintve, hogy a professzor nem hitt a preventív politikák sikerességében, koncepciójával inkább a veszteséget elszenvedő államok kárpótlására kívánt összpontosítani. Az agyelszívási adó bevezetésére – noha tárgyalását a szakirodalom az elmúlt évtizedekben folyamatosan napirenden tartotta – mindezidáig nem került sor, s a közpolitika-alkotók gondolataiban sem vert gyökeret. Jelen tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy Bhagwati koncepciójának ma, a huszonegyedik században lehet-e még relevanciája. Erre a kérdésre két szempont, a jelenség létének, és a koncepció megvalósíthatóságának figyelembe vételével kívánunk választ adni. Deduktív érvelést használva arra szeretnénk rámutatni, hogy noha az agyelszívás ma is létező jelenség, a brain drain adó globális keretek között történő bevezetése nem csak a huszadik század második felében volt lehetetlen, hanem ma is az lenne. Ennek oka elsősorban a nemzetközi szervezet jogköreiben, a szupranacionális kompetenciák hiányában keresendő. Ezzel párhuzamosan bizonyos mértékű és jellegű agyelszívás az Európai Unió tagállamai között is megfigyelhető, s ráadásul az európai integráció még bizonyos szupranacionális elemekkel is rendelkezik. Ennek ellenére az EU döntéshozatali mechanizmusa miatt ma még itt is irreálisnak tűnik egy brain drain adóhoz hasonló szabályozás bevezetése. Mindezt tudomásul véve azonban amellett kívánunk érvelni, hogy (pl. a kompenzáció jól ismert gyakorlata miatt) a jelenlegi nemzetközi struktúrák közül az Unió áll legközelebb ahhoz, hogy alkalmas legyen egy agyelszívási adóhoz hasonló intézmény bevezetésére. 1 Kulcsszavak: migráció, agyelszívás, adó, ENSZ, Európai Unió 1 A tanulmány korábbi változatához fűzött értékes megjegyzéseiért a szerző köszönettel tartozik Veres Pálnak. A cikkben foglaltakért a felelősség természetesen csak a szerzőt terheli.