KözelKép 126 2.7. A KÖZFOGLALKOZTATÁS TÉRBELI EGYENLŐTLENSÉGEI Czirfusz Márton Ebben az alfejezetben a közfoglalkoztatás területi egyenlőtlenségeivel foglal- kozunk. A fő kérdés, hogy a nemzetállam alatti léptékeken milyen, a hozzáfé- rés lehetőségeiből és az elosztás módjaiból következő különbségek írhatók le. A korábbi Közelkép-fejezetekben több esetben megjelentek olyan írások, amelyek a munkapolitika helyi vagy regionális megvalósulásait, hatásait vizs- gálták (lásd például Kabai–Németh, 2011, Kertesi–Kézdi, 2009, Lőcsei, 2010), és amelyek így a munka világának elemzésekor a térbeliség kitüntetett szerepé- re is utaltak. Ugyanakkor a térbeliség nem pusztán egy vizsgálható vetülete a közfoglalkoztatásnak: a tér (az a tény, hogy a társadalmi folyamatok nem a tű fokán, egypont-gazdaságban történnek) befolyásolja a közfoglalkoztatást mint közpolitikai eszközt. Emellett, a közfoglalkoztatás mint társadalmi jelenség is visszahat a térre, újratermeli a térbeli egyenlőtlenségeket. A bemutatandó területi mintázatok nem feltétlenül magyarázhatók területi okokkal, a térbe- liség önálló magyarázó szerepének vizsgálata helyett a tágabb értelemben vett társadalmi (politikai-gazdasági) struktúrák és a térbeliség kölcsönkapcsolatát szükséges elemezni (vö. Massey, 1995). A közfoglalkoztatás települési szinten mérhető különbségei pedig az alkalmazott szemléletmód alapján nem egy- fajta „helyi érdekességek”, az országos trendeknek megfelelő vagy azoktól el- térő mikrofolyamatok, hanem fordítva, a helyi folyamatokból áll össze az az országos kép, amelyet a Közelkép többi fejezete részletesen elemez. Ebben az alfejezetben először bemutatjuk, hogy a közfoglalkoztatás és ál- talánosságban a jóléti ellátások munkához kötése, a workfare szakpolitika (lásd az 1. fejezetet) hogyan termeli újra a társadalmi-térbeli egyenlőtlen- ségeket. Ezután ismertetjük a magyarországi közfoglalkoztatási programok területi egyenlőtlenségeinek vizsgálatához felhasznált adatokat. Végül leíró elemzést adunk a közfoglalkoztatás Magyarországon megigyelhető területi egyenlőtlenségeiről, és bemutatjuk, hogy a program térben is roppant egyen- lőtlen elosztást jelent. A közfoglalkoztatás mint térbeli politika A gazdasági ciklusok válságidőszakaiban a társadalom sokféle módon reagál a növekvő munkanélküliségre és létbizonytalanságra. Egyrészt, olyan igénye- ket fogalmaz meg, amelyekben az államtól is elvárja a munkahelyteremtést. Másrészt, az állam maga is igyekszik (a mindenkori domináns ideológiák ál- tal átszűrve) kezelni a válságot a közvetlen munkahelyteremtés keresztül (vö. például Arrighi, 1993, Silver, 2003); azaz a piac önszabályozásába vetett hit