A Szapolyai család Pozsega vármegyéből származik, ahol már a 14. században megjelentek az írott forrásokban: János, De- meter ia, birtokokat zálogosít el Pozsega megyei nemesek- nek. A családtagok az 1410-es években rendszeresen feltűn- nek birtokosként Pozsega megyében. A 15. század első felében rokonságba kerültek a velük szomszédos birtokos Szvinnai családdal. 1 A család karrierjének kezdetét azzal szokás összefüggés- be hozni, hogy Hunyadi János titkára Szapolyai Vajdai Lász- ló egyik ia, Imre lett, aki egyébként később is a Hunyadiak szolgálatában tevékenykedett.2 A kisbirtokos Szapolyaiak Mátyás király idején emelked- tek az ország első családjai közé: a két testvér, Imre és István közül az előbbi futotta be az igazi karriert, István csak kö- vette a bátyját a méltóságokban. Hans Dernschwam szerint Imre deák segítette be ugyanis Istvánt Mátyás udvarába, aki korábban az esztergomi várban volt a darabontok kapitánya 1 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. k. Bp., 1894. 394., 449.; Wertner Mór: Családtörténeti adalékok. Erdé- lyi Múzeum, 21 (1904) 24–29.; Tersztyánszky Dezső: A Szapolyai család eredetéről. Turul, 27 (1909) 137–138.; Kubinyi András: A Szapolyaiak és familiárisaik (szervitoraik). In: Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora újkori Erdélyről. Miskolc, 2004. (Studia Miskolcinensia 5.) 171.; Neumann Tibor: Péter püspök és rokonsága (Az első Szapolyaiak). Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 117 (2007) 59–70. – A Szapolyaiak genealógiáját a 15. század közepétől legutóbb Stanisław Sroka foglalta össze: Stanisław A. Sroka: A Szapolyai család genealógiája. Turul, 79 (2005) 96–103. – A csa- ládtörténet összefoglalása: Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. X. k. Pest, 1863. 486–491.; Neumann Tibor: Út a trónig. A Szapolyaiak: Imre, István és János király. História, 34 (2012/2) 8–10. 2 Horváth Richárd: Szapolyai Imre (1435 k. – 1487. szeptember 12.). In: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458–1490. (Szerk. Farbaky Péter–Spekner Enikő–Szende Katalin–Végh András.) Bp., 2008. 269.; Uő: Szatmár és a Szapolyaiak. In: Erősségénél fogva várépítésre való. Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére. (Szerk. Cabello, Juan–C. Tóth Norbert.) Nyíregyháza, 2011. 345–346.; Neumann Tibor: A Szapolyai család legrégebbi címere. Turul, 84 (2011) 124.; Uő: Út a trónig i. m. 8–9. – A nagyapa Szapolyai János lehetett, az ő ia volt az a Mihály vajda, akinek veje, Szvinnai Albert 1455-ben panaszt emelt, hogy Szapolyai László és iai, Imre, Miklós és István Szvinnai felesége, Katalin – Szapolyai Mihály vajda és Keresztúri Vilia leánya – birtokán, Tiszovcon kastélyt emeltek: Csánki D.: i. m. II. k. 394.; Wertner M.: i. m. 25–29.; Kubinyi A.: i. m. 171. és ajtónálló. István később nádor (1492–1499) lett, második felesége Hedvig tescheni hercegnő. Dernschwam egyébként nem éppen hízelgő jellemzést ad róla: a Mátyás által lefoglalt várakat, amelyeket „István hűséges kezeire bízott” (Tardy Lajos fordítása), Szapolyai magának tartotta meg, sőt szerin- te nem alaptalan a gyanú, hogy része volt Mátyás halálában. 3 Szapolyai Imre tényleges karrierje főkincstartói műkö- désével (1459–1464) kezdődött, majd dalmát–horvát–szla- vón bán és boszniai kormányzó lett (1464–1465). Bár 1465– 1486 között más országos bárói hivatalt nem viselt, befolyása Mátyáshoz f űződő bensőséges (rokoni) kapcsolata révén az ország vezetői közé emelte. Részt vett az 1467-es erdélyi lá- zadásban és az 1471-es Vitéz János-féle összeesküvésben, de helyzete nem változott. Élete végén az ország nádora lett (1486–1487). 4 Mátyás király 1474-ben a helyi rendek beleegyezésével Szapolyai Istvánt Szilézia főkapitányává nevezte ki, amely tisztséget 1479-ig töltötte be. Tevékenysége nem volt túl sike- res, a közrendet minden erőfeszítése ellenére is csak váltako- zó sikerrel tudta fönntartani. Ráadásul németül sem tudott: „Magyar volt, és jól tudott csehül, de németül nem tudott, és ez kárt és megvetést okozott” – írta róla Peter Eschenloer bo- roszlói városi jegyző. 5 Szapolyai István az 1480-as évek közepén újabb fontos megbízatást kapott a királytól: legkésőbb 1485 decemberé- től ausztriai királyi helytartó és Ausztria kapitánya lett, és 3 Hans Dernschwam részletesen ír a családról és a két testvérről 1563-as emlékiratában: Hans Dernschwam: Erdély, Besztercebánya, Törökországi útinapló. (Közreadja Tardy Lajos.) Bp., 1984. (Bibliotheca Historica) 113. – Azt is megemlíti, hogy Szapolyai István eltulajdonította Mátyás király összes ezüstedényeit, arannyal átszőtt szőnyegeit stb., és ezeket a hollós címerrel ellátott tárgyakat iánál, Jánosnál látták is (Uo. 112–113.). 4 Sroka, S. A.: i. m. 96.; Horváth R.: Szapolyai Imre i. m. 269. – Szapolyai Imre Mátyás trónra lépése után már nagybányai kamaraispán és várnagy volt, de ezeket a megbízatásait talán még Hunyadi Jánostól kaphatta: Hor- váth R.: Szatmár i. m. 346. 5 Szapolyai István életéről: Sroka, S. A.: i. m. 97. – Sziléziai működése: Felix Rachfahl: Die Orginisation der Gesamtstaatsverwaltung Schlesiens vor dem dreissigjährigen Kriege. Leipzig, 1894. 120. – Eschenloer Szapolyai főkapitányi tevékenységéről: J. G. Kunisch: Peter Eschenloer’s zu Breslau, Geschichten der Stadt Breslau oder Denkwürdigkeiten seiner Zeit vom Jahre 1440 bis 1479. II. k. 1467–1479. Breslau, 1828. 336. Gyöngyössy Márton Egyszarvú vagy farkas? Még egyszer a Szapolyaiak címerhasználatához