AGROKÉMIA ÉS TALAJTAN 60 (2011) 2 325–342 Postai cím: CSORBA SZILVESZTER, Szent István Egyetem, MKK Növénytermesztési Intézet, 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1. Email: szcsorba@gmail.com Kétpórusú víztartóképesség-függvény a talajművelés-hatás kimutatásában 1 CSORBA Szilveszter, 2 FARKAS Csilla és 1 BIRKÁS Márta 1 Szent István Egyetem Növénytermesztési Intézet, Gödöllő és 2 MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, Budapest Bevezetés A talaj multifunkcionális környezeti elem, a biomassza-előállítás elsődleges kö- zege, amely a gazdálkodás során állapotában és minőségében javítható, de le is rontható (VÁRALLYAY, 2008). A talaj termékenységének, minőségének megőrzése, javítása a növénytermesztés alapvető feltétele. A talajművelés a beszivárgási kö- rülményekre, a felszíni lefolyásra, a párolgási viszonyokra, valamint a talajszerke- zetre gyakorolt hatása révén megváltoztatja a talaj vízháztartását (ZHAI et al., 1990; MWENDERA, 1992; VÁRALLYAY, 2008; BIRKÁS, 2009; FARKAS et al., 2009), és ezáltal befolyásolja a termesztett növény vízfelvételét és terméshozamát. Az elmúlt évtizedekben és napjainkban is számos kutatás foglalkozik a talajművelés talaj fizi- kai állapotára, szerkezetére és pórusméret-eloszlására gyakorolt hatásának vizsgála- tával (FARKAS et al., 2008; BIRKÁS et al., 2009, 2010). A talaj mechanikai bolyga- tásának hatására megváltozik a talaj pórusméret-eloszlása és szerkezete (DEXTER & BIRKÁS, 2004; VÁRALLYAY, 2004), ami közvetlenül befolyásolja a talaj vízgazdál- kodását is (FARKAS et al., 1999). Az eltérő művelési eljárások közvetlen hatása elsősorban a makropórusok (lásd később) tartományában mutatható ki, vagyis az összpórustér változása nagyrészt a makropórusok arányának változása révén követ- kezik be. A makropórusok részaránya számszerűsíthető és viszonylag könnyen meghatározható szerkezeti jellemző (DEXTER & BIRKÁS, 2004), amely hatást gyako- rol mind a gyökérzet fejlődésére, mind a talajnedvesség-forgalomra, mind pedig az aerációs viszonyokra (FARKAS, 2001). GYURICZA (2001) megállapította, hogy az egyes művelési beavatkozások talajlazító hatása alapvetően a makropórusok ará- nyának megnövekedését eredményezi, így nagyrészt ebből származtathatók az álta- la vizsgált kezelésekben mért eltérő összporozitás-értékek. Többféle rendszer létezik a pórusok méret szerinti osztályozására (LÁSZLÓ, 2007), melyek közül azok terjedtek el széles körben, amelyek a pórusméret- határokat a növények nedvességfelvétele alapján határozzák meg. Eszerint makropórusként definiálják azokat a pórusokat, melyekben a víz mozgását a gravi- táció határozza meg. A hazai (STEFANOVITS, 1975; FARKAS, 2001; LÁSZLÓ, 2007)