26 IME V. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2006. DECEMBER MENEDZSMENT EGÉSZSÉG STRATÉGIA Jelen összefoglaló a Komplementer medicina (CAM), illetve a természetes gyógymódok világszerte észlel- hetô elterjedésével, a hazai helyzet elemzésével és a WHO ajánlásának való megfeleléshez szükséges teen- dôkkel foglalkozik. Elkerülhetetlennek tartja a törvényi szabályozás szigorítását, a közel egy éve készen álló, minden fórummal többször is egyeztetett rendelet élet- be léptetését, valamint a hazai Komplementer Medicina Központ hiánypótló munkájának elindítását. A jelenlegi helyzetben a betegek védelmét csak a rendelet módosí- tásának már elkészített formában történô megjelenése, a módszeresen végrehajtott és betartott törvényi szabá- lyozás biztosítja a kérdés elodázása helyett. BEVEZETÉS A nyugati típusú, vagy „akadémikus“, allopathiás orvos- láson a WHO terminológiája szerint több elnevezéssel is- mert: western medicine, european medicine, biomedicine, scientific medicine, modern medicine. Kívül áll, de a gyógyí- tás értelmével és céljával nem ellentétes a komplementer medicina, amelyre használják még a CAM (Complementary and Alternative Medicine), non-conventional medicine, tradi- cionális medicina fogalmakat. A hazai szóhasználatban nem megfelelô az alternatív szó alkalmazása, mert az akadémi- kus medicinának az alternatíváját sugallja, ami ellentétes a tevékenység valódi értelmével, hiszen az integratív orvos- lásnak mindkettô része, így tehát nem egymással szemben álló entitásokat jelentenek. Általában a következô technikák tartoznak ide: komplett gyógyítói rendszerek, mint a hagyo- mányos kínai orvoslás (HKO, vagy TCM), a tibeti, ayur- vedikus orvoslás (és emellett számos ún. népi medicina gyakorlata), kezelési alkalmazások, mint herbal medicina, állati, ásványi eredetû szerek alkalmazása, nem gyógysze- res alkalmazások: akupunktúra, manuális medicina, spiritu- ális terápiák, „body and mind” technikák. NEMZETKÖZI KITEKINTÉS: TÖRTÉNET ÉS A JELENLEGI HELYZET A természetes gyógymódok világszerte egyre növekvô el- terjedésének vagyunk tanúi az utóbbi 2 évtizedben. A WHO 2001-ben kiadott és újabban 2010-ig meghosszabbított stra- tégiai tervet adott ki ezen terület vizsgálatára, nemzeti sza- bályozására és annak gyakorlati megvalósítására. A világon jelenleg minden országban, nagy változatos- ságot mutatóan, de legalább 25-70%-ban fordul a lakosság az ún. népi, vagy komplementer gyógyászathoz, állapítja meg az a felmérés, amelyet az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Szolgálata (National Health Institute) végzett 2002-ben. Ennek alapján a nem konvencionális terápiás megoldások igénybevételére a leggyakoribb ok a különbözô fájdalom szindrómák (derék, nyak, izületi panaszok, arthriti- sek, arthropátiák, fejfájás), majd a hangulati élet zavarai (pl. depresszió, szorongás), alvászavarok, vegetatív idegrend- szeri mûködési zavarok, gyomorpanaszok. Az 1. ábra a ha- gyományos kínai orvoslás alkalmazását mutatja a világon (lásd a sötéttel jelzett országok). A felmérés azt is igazolja, hogy a kezeléseket választók elônyben részesítik az allopathiás és a komplementer or- voslás együttes alkalmazását, fôleg a nyugati országokban, ahol a lakosság iskolázottsága és egészségügyi kultúrája magasabb. 1994-ben az amerikai háziorvosok 67%-a aján- lott betegeinek komplementer gyógymódokat, 23%-a alkal- mazott komplementer gyógymódokat saját praxisában, 47% saját maga is végzett komplementer módszereket betegei- nél [1]. Prof. David Eisenberg (Harvard Univ., USA) 1997- ben végzett vizsgálataiban azt találta, hogy 2005-ben a gyógynövények használata ugrásszerûen megnôtt a koráb- bi adatokhoz mérten, minden 3. amerikaiból 1, azaz a lakos- ság 33%-a jár komplementer rendelôbe, amely szám maga- sabb lett a hagyományos, konvencionális rendelôk vizitszá- mánál 2005-ben. Része lett a modern medicinának a komp- lementer medicina is, jellemzôen a fehérbôrû lakosság, fô- leg a nôk körében, akiknek magasabb a jövedelmük. A la- Érvek a komplementer medicina hazai gyakorlatának szabályozása mellett Dr. Hegyi Gabriella, Yamamoto Rehabilitációs Intézet 1. ábra A hagyományos kínai orvoslás alkalmazása világszerte. Forrás: WHO