AGROKÉMIA ÉS TALAJTAN 51(2002)3–4 479–490 Postai cím: Dr. BIRÓ BORBÁLA, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete, 1022 Bu- dapest, Herman Ottó út 15. E-mail: biro@rissac.hu Rhizobaktérium törzsek szaporodásának és vasmegkötő képességének nehézfém-érzékenysége 1 VÁRADY GYÖRGY, 1,2 BIRÓ BORBÁLA, 1 KUCSMA NÓRA, 3 BAYOUMI, H. E. A. F. és 1, 3 KECSKÉS MIHÁLY 1 Szent István Egyetem „Mezőgazdasági-, Környezeti mikrobiológia és Talajbiotechnológia” doktori program, Gödöllő, 2 MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete, Budapest és 3 Környezetvédelmi Mikrobiológiai Tanszéki Kutatócsoport, Budapest A növény–talaj rendszerekben élő, növénynövekedést serkentő (PGPR– p lant g rowth pr omoting), rhizobaktériumok kedvező hatást fejthetnek ki a ma- gasabb rendű növények növekedésére. Az általuk termelt szideroforok olyan vaskelátképző anyagok, amelyekkel a mikrobák kompetíciós előnyökhöz jut- hatnak más mikrobákkal szemben a tápanyagokért folytatott küzdelemben. Az így kialakult előny eredményeképpen a gyökérrendszer aktívabb kolonizációjá- val, a nagyobb tömeg miatt jelentős hormonszerű (PGR–plant growth regulat- ing) anyagok termelésével és az ún. talajeredetű patogének távoltartásával fejtik ki kedvező hatásukat. Ezen okok miatt már az irányított biotechnológiai alkal- mazásukhoz is vannak korábbi eredmények (BALÁZSY et al., 1994; BIRÓ et al., 1998). Az ún. „fluoreszcens-putida” típusú PGPR Pseudomonas baktériumok a növényi gyökérrendszer, a rizoszféra általánosan, legnagyobb tömegben előfor- duló élőlényei. A sziderofor-termelő tulajdonság következtében a csoport kép- viselői, azaz a P. fluorescens, P. putida és P. fulva fajok sárgászöld színű, ultra- ibolya fényben fluoreszkáló pyoverdin vagy pszeudobaktin típusú, extra- celluláris színanyagokat bocsátanak ki a környezetükbe. Néhány fluoreszkáló Pseudomonas törzs ezek mellett pyochelint és szalicilsavat is termelhet. A P. aeruginosa törzsek festékanyaga, annak a fluoreszcens típusútól eltérő összeté- tele miatt nem sárgászöld, hanem kékeszöld színű. A különböző színű és típusú szideroforok közös tulajdonsága ugyanakkor a Fe 3+ -ionokhoz való erős kötődési képességük, amellyel biostatikus hatást fejte- nek ki, azaz megakadályozzák, hogy a gyökérrendszer más képviselői a vashoz hozzájussanak (KLOEPPER et al., 1980). A rizoszférában a vas központi jelentőséggel bír az obligát aerob és fakulta- tív aerob mikroszervezetek anyagcseréjében. Természetes körülmények között ezzel szemben a szabad vasionok hozzáférhetősége erősen korlátozott. A vas a legtöbb talajban ugyan nagy mennyiségben jelen van, döntő többsége mégis