társadalom a történeti és társadalomtudományok felé kialaku- lásuktól fogva olyan elvárást támaszt, hogy adjanak választ a kortárs társadalomban felmerülő kérdésekre, többek között az etnicitás történeti megjelenéseire és a történeti források, régé- szeti kutatások etnikai olvasatára. A történeti tudományok gyakran az eredetmítoszok szerepét töltik be korunkban (Eriksen 2006, 331, 342). A társadalmi igényeknek való „megfelelésbe” természetesen a válaszo- kon túl a jobb/más kérdésfelvetésben való segédkezés is beletartozik – a társadalom befolyásolása, önrefl exióra sarkallva annak tagjait. Azok a diszciplínák, amelyek elzárkóznak a szélesebb társadalmi diskurzus- tól, és nem adnak választ az őket fenntartó társadalom kérdéseire, a fi nanszírozási és intézményi rendben könnyen elsorvadhatnak, vagy más tudományágak veszik át egyes témáikat. Hasonló ehhez a magyar őstörténet-kutatás élharcos státusának elmozdulása a néprajz és a nyel- vészet, majd a történettudomány, később a régészet, jelenleg pedig talán a genetika felé (vö. Bálint 2006, 1485–1487). A régészet etnicitásolvasataival kapcsolatos probléma részben tudo- mánytörténetében és tudományági pozíciójában gyökerezik; bár a társadalom- és bölcsészettudományok elhatárolása sok szempontból problematikus a sokrétű belső differenciálódás és átfedések miatt, de az európai felosztás szerint általában a régészettudományt nem a társa- dalom-, hanem a bölcsészettudományok közé, azon belül is a történe- lem- vagy történeti tudományokhoz sorolják (Siklósi 2006, 73). A társa- dalomtudományi kutatási területnek számító etnicitáskutatás, illetve a közösségtanulmányok eredményeinek felhasználása, beemelése a régé- szettudományba korántsem könnyű feladat: az etnikai interpretáció lehetőségeivel és korlátaival kapcsolatban fel-fellángoló tudományos Csáji László Koppány Etnográfi a a föld alatt? Mivel járulhat hozzá a szociál- és kulturális antropológia a régészet etnicitásolvasataihoz és a társadalomtudományokkal közös diskurzushoz?