Educatio R 2016/3. pp.423-433. 423 SIMON KATALIN ÉS N. TÓTH ÁGNES A pedagógusok tanulási attitűdjeit befolyásoló tényezők A pedagógus pályát a társadalmi, politikai és szakmai viták kereszttüzében soha nem látott mértékű érdeklĘdés övezi, ennek ellenére (vagy éppen ezért) az érintettek szakmai jövĘképe borúlátó. Nehezen azonosulnak az elĘttük álló és egyre sokasodó kihívással, ami erĘsítheti a pályaelhagyás motivációit. Feltételezésünk szerint a munkahelyi közeggel való elégedettség és a hosszú távú tanulási tervek szorosan kötĘdnek a szakmai jövĘképhez, ami viszont a pályahűség motivációit képes jelezni. Hipotéziseink igazolásához 33 kérdésbĘl álló, saját szerkesztésű (online) adatgyűjtĘ kérdĘívet használtunk, melynek kitöltésére a 201ő/2016. tanévben a Nyugat -magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában illetĘleg az egri Eszterházy Károly FĘiskolán mesterképzésében tanuló, valamint korábban hasonló képzéseken diplomázott pedagógusokat kértünk. Tanulmányunkban a pedagógusok tanulási igényeit vizsgáljuk a szűkebb és tágabb szakmai környezet vonatkozásában, 295 szakképzett, mesterképzésében tanuló, egyben pedagógus munkakörben dolgozó pedagógus, mint válaszadó nyilatkozata alapján. Kezükben a jövő Kutatásunk célja, hogy a szakmai elĘmenetel aspektusából objektív, az oktatással összefüggĘ, de az egyéntĘl független, illetve szubjektív, a tanár személyiségében domináns tényezĘk hatásai alapján árnyalt képet kapjunk a pedagógusok szakmai elégedettségérĘl, jövĘképérĘl. A gyakorló pedagógusok szerint hivatásuk, soha nem volt annyi kritikának kitéve, mint napjainkban. A szerteágazó feladatkörbĘl származó napi elvárásoknak megfelelés egyre nyomasztóbban hat az egyénre, ami hátráltatja hosszú távú elképzeléseinek megvalósításában. A hatékony oktatást áhító társadalmi igényektĘl kezdve a tanulókért versengĘ, már-már direkt marketing számba menĘ iskolai programokig minden felelĘsség a pedagógusokra hárul, ugyanakkor, a tanulók személyiségének, műveltségének fejlesztésével, a jövĘ generációjának testi és szellemi megalapozásával kapcsolatos folyamatos (ön)képzési kihívásokról kevés szó esik úgy társadalmi, mint egyéni szinten. Hanák (2012) kiemeli, hogy a „pedagógus (és ezen belül is elsĘsorban a tanítói) pálya az utóbbi évtizedekben szinte teljesen elnĘiesedett, és a pedagógusok társadalmi helyzete is romlott.” (3.o.) Tanárnak lenni egyszerre „mester”, „pap” és „színész” szerepet is jelent (Szebedy, 2005), melyeknek napi megélése kiegyensúlyozott, elégedett személyiséget feltételez. „A pedagógiai gyakorlat során bizonyos gondolkodási sémák alakulnak ki, amelyek segítségével a tanár majdnem automatikusan hozza meg döntéseit. Kiderült, hogy a tapasztaltabb tanárokat többek között az ilyen sémák száma különbözteti meg a kezdĘtĘl.” (Falus, 2001. 22. o.) A szakmai elégedettség – egyebek mellett – a pályaelhagyási szándék csökkenésében is kifejezĘdik (N. Tóth, 2014). Bizonyított ugyanis, hogy „a pedagógusok nagyon sok olyan tevékenységet is folytatnak, amelyre nem, vagy csak részlegesen készítik fel Ęket, illetve amelyet úgy ítélnek meg, hogy távol áll a választott szakmájuktól. Ez pedig a pálya megtartó ereje, a mobilitás, valamint a mentális kiégés szempontjából egyaránt kedvezĘtlen.” (Chrappán, 2012. 235. o.) Mihály (2010. 106. o.) nemzetközi vizsgálatokra hivatkozva megállapítja, hogy a pályaelhagyás a harminc alattiak és az ötven év felettiek körében legerĘsebb. Szabó és LĘrinczi (1998) szerint nem igaz, hogy „a tanárok önbecsülése közvetlenül összefügg a munkával való elégedettséggel”, viszont valóság az, hogy a munkahelyi harmónia a „tantestületi légkör változói (faktorai) közül csak a személyes tényezĘkkel van szoros kapcsolatban” (10. o.).