Gáspár Zoltán Ernő A metafizika problémája Heidegger versus Hegel és a 'Semmi' fogalma 1. A metafizikába vetett reménység A metafizikába vetett reménység "az univerzálisan érvényes filozófiába" 1 vetett reménység. E reménység korunkra elhalványult, de "a metafizika fájó hiánya" 2 jelen van. A filozófia mint ______________________________________________ 1 "Az értelmezés, mely szerint az abszolút filozófia lehetetlenségéből az következne, hogy a filozófia mindig »saját korának filozófiája«, olyan fogalmi horizontot körvonalaz, olyan fogalmi horizontra utal vissza, melyet az abszolút- relatív ellentétpár határoz meg, ahol is a heideggeri állításnak az értelme azt a diltheyi historicizmus által inspirált tézist látszik sugallni, mely szerint minden filozófia relatív, s hogy ha egyszer beláttuk minden filozófia benső történetiségét, akkor az univerzálisan érvényes filozófiába, a metafizikába vetett reménység semmivé foszlik." (Fehér M. István: Destrukció és applikáció, avagy a filozófia mint "saját korának filozófiája" - Történelem és történetiség Heidegger és Gadamer gondolkodásában Hozzáférés: http://www.uni-miskolc.hu/~bolantro/esszeiras/txt_fmi_dest.html) Számomra nyilvánvaló, hogy itt egy ellentmondás fogalmazódik meg, ami magából a heideggeri filozófia- felfogásból fakad, illetve a hegeli abszolút idealizmushoz való heideggeri viszony valamelyes bizonytalanságáról árulkodik. Heidegger eszerint csak bizonyos fokig volt Hegel ellentéte, s valójában sohasem adta fel a metafizika lehetőségébe vetett reményt. 2 „Nem a metafizika fájó hiánya vagy uralmának leáldozása kiált történeti megértés után, hanem hagyományának szó szerint kísérteties jelenléte, melyet sem elűzni, sem teljes életre kelteni nem lehet. […] A filozófia fogalmi narráció marad, továbbra is ki van téve az ellentmondás-mentesség és a fogalmi világosság követelményeihez igazodó racionális kritikának, sőt az is elvárható, hogy mindaz, amit tényként állít, empirikusan igazolható legyen. De lényegi teljesítménye (és jelentőségének kritériuma) abban áll, hogy mennyire releváns és milyen megvilágító erővel bír mint jelen gondjaink, dilemmáink és alternatíváink interpretációja.” (Márkus György: Metafizika – mi végre?, ford. Farkas János László, Karádi Éva, Kis János, Mezei György Iván, Módos Magdolna, Horror Metaphysicae, Osiris-Gond, Osiris Kiadó, 1998, 152., 158.o.) 1