replika - 98 (2016/3. szám): 13–28 13 Sz ű cs Zoltán Gábor Fikció és realizmus A realista politikaelmélet episztemológiai alapjai 1 És ez nem csak aféle szerény vélemény, Határozottan állítom, hogy tény, tény, tény. (Milne) Bevezetés Az alábbiakban a címben jelzett – előre sejthetően: paradox – viszonyról lesz szó egy nagy múltú politikaelméleti tradíció, a politikai realizmus és a ikciós diskurzusok különféle for- mái (mesék, hazugságok stb.) között. E viszony paradox természete két, a realizmus szem- pontjából egyaránt kulcsfontosságú elgondolásából fakad. Az egyik az, hogy a politikai realizmus episztemológiája szerint a politika valóságának megismerhetősége korlátozott. Eszerint a politika természetéből adódóan nem mindenki egyformán férhet hozzá a dolgok valóságos működésének megértése szempontjából lényeges információkhoz: a tanácsadó nem ugyanazt tudja, amit az egyszerű újságolvasó, a bizalmas megbeszélésen egészen másként beszélnek a politikusok, mint a nyilvános fórumokon. Rá- adásul nem is csak a hozzáférés egyenlőtlen, hanem az emberek megismerőképessége is tö- kéletlen. Az emberek alapjában véve nem racionális lények, és nem a lehető legteljesebb tudás birtokában hoznak döntéseket. Hogy az előbbi két példánál maradjunk: a politikus nem csak azért nem beszélhet ugyanúgy egy bizalmas megbeszélésen, mint egy nyilvános fórumon, mert az információmenedzsment hatalmi erőforrás, hanem mert a szavai által kifejtett hatás is egészen más lenne a két különböző közönség esetében. Illetve, a tanácsadó nem csak azért 1 A tanulmány a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – NKFI K 117041 A realizmus paradoxonja pro- jekt keretében készült. A gondolatmenet legkorábbi változatát az MPTT debreceni Vándorgyűlésén 2014. június 7-én adtam elő Politikai realizmus és ikció címmel. Szeretném megköszönni Mándi Tibornak, Illés Gábornak, Gyulai Attilának és Zágoni Bellának a kézirat előzményeihez és jelen szöveghez fűzött értékes és gondolatébresztő meg- jegyzéseiket.