A monoteizmus és az erőszak Erik Peterson, Jan Assmann, Odo Marquard és a kereszténység Az elmúlt két évtized során többszörösen is újszerű megítélése ala- kult ki az európai monoteizmusnak. A társadalomtudományok részéről az a meglepően ható kívánalom fogalmazódott meg, hogy a modern ész történelmi „kisiklásainak” kezelése érdekében a (keresztény) val- lás „szemantikai potenciáljának” általánosan rendelkezésre állónak kell lennie a „posztszekuláris” 1 társadalom körülményei között, mivel kü- lönösen erkölcsi kérdésekre nézve (nem utolsósorban a fenyegetően nagy súlyra szert tevő antropológiai naturalizmus problémájának kons- tatálása nyomán) „a vallási beszédmód lehetséges igazságtartalmak komolyan veendő jelöltjének” mutatkozik, s ezeket az igazságtartal- makat egyszerűen „általánosan érthető nyelvre lehet fordítani vala- mely meghatározott vallási közösség szókészletéből”. 2 A posztmodern filozófia időnként mintha szintén partnerre találna a keresztény mo- noteizmusban, amely reményei szerint támpontokat kínál a totalitá- rius értelmezési igények erejének megtöréséhez. 3 Az efféle pozitív elő- jelű értelmezéseken kívül azonban a monoteizmus abból a szempontból is új helyzetbe került, hogy egészen újszerű megfontolások alapján érik bírálatok konkrét történelmi alakzatait, belső értelemadási eljárásait és társadalmi-kulturális hatáskifejtési formáit, 4 nem utolsósorban eset- leges erőszakpotenciálja kapcsán. Érdekes mozzanata ennek a kö- zelmúltban kialakult helyzetnek, hogy a megfogalmazódó vádak és a körvonalazódó válaszkísérletek peremén vagy éppen középpont- jában rendszeresen feltűnnek szentháromságtani megfontolások. Bár az e téren jelentkező kifogások tudományos és nyilvános rep- rezentáltságát nyilvánvalóan fokozták a vallás és az erőszak lehet- séges összekapcsolódásáról tanúskodó közelmúltbeli események, a monoteizmus legitimációjának kérdésességét felvető problémaér- zékenység ennél jóval korábbra datálható. Elegendő csupán Erik Peterson mára legendássá vált monoteizmus-tanulmányára 5 gon- dolnunk. Mivel az 1935-ben megjelent tanulmányt újabban ismét be- ható érdeklődés övezi, és rendszeresen felbukkan a monoteizmust érő vádakra adott szentháromságtani válaszkísérletek összefüggé- sében, érdemes röviden rekonstruálnunk a gondolatmenetét. A nem leplezetten — tág értelemben véve — politikai célkitűzést követő írás 6 rendkívül szerteágazó és sokrétű történeti anyagot moz- gósítva voltaképpen egyetlen tétel igazolására törekszik: azt kívánja kimutatni, hogy az ortodox keresztény szentháromságtan kialaku- GÖRFÖL TIBOR 1976-ban született. A PPKE BTK oktatója. Legutóbbi írását 2012. 1. számunkban közöltük. 1 Vö. Th. M. Schmidt: Der Begriff der Postsäkularität. Jahrbuch Politische Theo- logie 5 (2008), 244–254. 2 J. Habermas: Religion in der Öffentlichkeit. Kognitive Voraussetzungen für den „öffentlichen Vernunft- gebrauch” religiöser und säkularer Bürger. In uő: Zwischen Naturalismus und Religion. Philoso- phische Aufsätze. Suhrkamp, Frankfurt a. M., 2009, 119–151., 137. A Ha- bermas 2001-ben mondott, Hit és tudás című neveze- tes előadása (magyarul: Hit, tudás – megnyitás. Ford. Schein Gábor. Nagy- világ, 2001. december, 1905–1912.) óta megjelent írásaira támaszkodó – nem ritkán hallatlanul lelkesült – teológiai recepcióról lásd például H.-L. Ollig: Haber- mas im Religionsdiskurs. Theologie und Philosophie 83 (2008), 410–425.; M. Kühnlein: Zwischen Vernunftreligion und Exis- tenztheologie: Zum postsä- 431