71 Balázs–Szalay: A tanári reziliencia fejlesztésének lehetőségei Balázs László – Szalay Györgyi A tanári reziliencia fejlesztésének lehetőségei Egy hazai jó gyakorlat bemutatása Kihívások az iskolában A z-generációs tanulókkal, diákokkal való hatékony együttmű- ködés számtalan új kihívást jelent a pedagógusok, tanárok számára. E generáció számára egyre kevésbé létezik a katedrán, a tanári sze- repen mint pozíción alapuló tekintély, így a tanárnak csak egyetlen valódi motivációs eszköze maradt: önmaga és az, amit a diák ebből elfogad. A tanári szerep pozitív megélését az is nehezíti, hogy mára az is- meretanyag oly mértékben sok és szerteágazó, hogy már senki sem tudja, mi és milyen mélységig számít alapismeretnek és mi nem. Ez a bizonytalanság irreálisan túlméretezett tananyagot eredmé- nyez, amelynek „letanítása” közben éppen csak a lényeg vész el: az az értékes idő, amit a tanár a diák érdeklődésének felkeltésére, a tanulás megszerettetésére és a készségfejlesztésre fordíthatna. Teljesíteni kell, ezért egyre nyomjuk a gázt (még több tananyag, még jobb iskolai eredmény, még több különóra, még több felvételi pont, még egy nyelvvizsga), de eközben behúzzuk a kéziféket is, mert a diákok egy része így a fejlődés öröme és a tanulás szabadsága helyett a „Nekem nem megy a …” frusztrációját és a megfelelési kényszert kapja útravalónak az életbe. A tartósan magas teljesítményt nyújtó, motivált és a változásokra nyitott munkaerő fejlesztését késő vállalati szinten elkezdeni. Mire egy magyar fiatal belép a munka világába, jó eséllyel már megkapta a közoktatásban a saját „Nem tudok elég jól teljesíteni…” és az eh- hez hasonló – önkorlátozó hiedelmeit. Nem kérdés, hogy mennyivel több pszichés energiát igényel ezeknek a terhével boldogulni egy gyorsan változó tudásalapú világban. Így termeli magát újra és sokszorozza meg önmagát a burnout néven elhíresült szociálpszichológiai jelenség.