162 3. Fejezet • 1939 – 1944 162 FORRÁSOK Ion Antonescu felszólalása a ro- mán Minisztertanács 1941. áp- rilis 8-i ülésén „A nemzet ellenségei iránti gyű- löletet kell sugallni a románok- nak. Így nőttem fel én: a törökök, zsidók és magyarok elleni gyűlö- letben. A haza ellenségei elleni gyűlölet ezen érzelmeit az utolsó végletekig kell kitolni. Magamra vállalom ezt a feladatot.” Stenogramele şedinţelor Consi- liului de Miniştri. Guvernarea Ion Antonescu. [A Miniszterta- nács üléseinek jegyzőkönyvei. Ion Antonescu kormányzása]. Vol. III. (aprilie–iunie 1941). Ediţie de documente întocmită de Mar- cel-Dumitru Ciucă et al. Bucureş- ti, 1999. 105. Jakabffy Elemér: A német kö- vetség ajándékához „Ha a német követség országának nagyszerű gyártmányai közül kül- dött volna egyet-mást, aligha okoz olyan örömet, mint a néhány tucat magyar könyvvel. Hiszen nézzünk körül a könyvesboltokban. A ma- gyar könyv mindenütt kifogyott, de sőt a naptár is. Soha még nem történt meg, hogy már az év ele- jén nem volt magyar naptár kap- ható, mert a kiadók számítva Ko- lozsváron és Nagyváradon is meg- jelenőkre, kevés példányt készí- tettek, e helyekről pedig a bécsi döntés következtében a naptárak is elmaradtak. Így hát megértük azt is, hogy a naptárak a csalá- dokban kézről-kézre járnak, mint száz év előtt dédszüleink idején, hogy öregek és iatalok legalább belőlük olvashassanak.” Jakabffy Elemér: A német követ- ség ajándékához. Magyar Kisebb- ség, 1941. augusztus 1. 349. Ismeretlen tordai magyar mene- kült helyzetjelentése „A pénzügyi törvények, amelyek fő- szerepet játszanak a román állam kezében kisebbségi politikájának kereresztülvitelére, olyan rendel- kezésekkel vannak meghozva, hogyha az a magyar kereskedő, 1940. augusztus 30-án a második bécsi dön- tés a trianoni békeszerződés által Románi- ának ítélt terület mintegy 2/5-ét – Észak- Erdélyt – visszacsatolta Magyarországhoz. Dél-Erdély, mintegy 60.000 km 2 , továbbra is Románia része maradt, az ott rekedt közel félmilliónyi magyarságra viszont a kisebbségi lét gyökeresen új szakasza várt. Önként vagy a román hatóságok nyomására a második bécsi döntés időpontjától 1944 februárjáig mintegy 200.000 romániai magyar hagyta el az országot, és menekült vagy települt át az akkori Magyarország területére, köztük az 1941 május-júniusában a Bácskába telepített mintegy 13.200 bukovinai székely. Az összes távozó mintegy fele, kb. 100.000 magyar a bécsi döntést követő fél évben hagyta el Romániát. Ez idő alatt kb. ugyanennyi román menekült érkezett Észak-Erdélyből oda. A budapesti kormány engedélyével a regáti magyarok idő- vel szinte mind átköltöztek. Dél-Erdély egyes vidékein pedig aggasztó méreteket öltött a menekülés: míg 1930-ban Dél-Erdélyben a román népszámlálás adatai szerint 440.000 magyar nemzetiségű személy élt (anyanyelv alapján 473.000), az összlakosság 14%-át képezve, addig 1941 áprilisára a magyar „etnikai eredetűek” száma 363.000-re csök- kent, azaz a 3,3 milliós dél-erdélyi népesség kevesebb, mint 11%-ára. Ion Antonescu államvezető engedélyé- vel a Romániai Magyar Népközösség 1940. november 4-én Nagyenyeden tartotta újjá- alakuló gyűlését, ahol kimondták a Központi Intézőbizottság megalakulását, és betöltötték a bécsi döntés nyomán megüresedett veze- tői tisztségeket. Elnökké Gyárfás Elemért (a Katolikus Státus és az Erdélyi Magyar Bankszövetség volt vezetőjét), alelnökké pedig Szász Pált (az Erdélyi Magyar Gazda- sági Egyesület elnökét), mellé gr. Bethlen Bálintot (a református egyház főgondnokát) és Jakabffy Elemért (a bánsági magyarság tekintélyes képviselőjét) választották meg. Gyárfást a magyar kormány is támogatta. A szűkebb vezetésen belül kezdettől fogva ellentétek voltak. Többen egyszemélyes veze- tési stílussal vádolták Gyárfást, és szemére vetették, hogy a Népközösség belső ügyeinek intézésével keveset törődik. Az 1944. május 25-i gáldtői értekezleten Márton Áron gyu- lafehérvári római katolikus püspök élesen L. BALOGH BÉNI – BÁRDI NÁNDOR A dél-erdélyi magyarság jogi és politikai helyzete a második bécsi döntést követően Bukovinai székely telepesek az 1941. évi augusztus 20-i körmeneten a budai Várban