POLITIKA & PER – POLITIKAI PER? (Pruzsinszky Sándor: Hatalom és hóhérbárd. Felségsértési perek az újkori Európá- ban 1534–1938. Bp. Argumentum, 2009. 318. old.) Takács Péter (jogász, egyetemi tanár, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, BCE Közigazgatástudományi Kar) Megszokott dolog, hogy az elmúlt évszázadok, sőt évezredek még ma is nagy hatású vagy más okból jelentősnek tartott peres eljárásairól időről-időre meg- jelennek különböző elemzések. Ezek a „történelem nagy pereiről” vagy a „híres perekről” szóló kötetek 1 igen változatos célokat szolgálnak – kezdve a konven- cionális ismeretterjesztéstől a történeti rekonstrukción vagy mementó állításán át a mának szóló üzenetek megfogalmazásáig. Ennek megfelelően – akár a jog, akár a politika tudománya felől nézve – (finoman fogalmazva) igen változatos a szakmai színvonaluk is. Magyarul: vannak közöttük jók is, és rosszak is. Ez elkerülhetetlen, hiszen a „híres perek” végül is politikai perek, ahol a „hibaté- nyezők” megduplázódhatnak: aki a jogot keresi bennük, esetleg túl sok poli- tikát talál, vagy megfordítva, aki a politikára teszi a hangsúlyokat, az a jogot hanyagolja el. Ebben a kontextusban kifejezetten örvendetes, ha az ilyen pe- rekről szóló könyvek listája szakmailag igényes, olvasói szempontból érdekes és intellektuálisan izgalmas összegzéssel gazdagodik. Pruzsinszky Sándor Ha- talom és hóhérbárd című munkája ilyen. A szépen alliteráló című 2 és könyvészeti szempontból igényesen előállított kötet formailag két fő részből áll, amelyek mellett egy harmadik szerkezeti elem is felsejlik. A Justitia ingoványán címet viselő első rész (mely valójában egy 47 oldalas bevezető) a felségsértési perek filozófiai, politikaelméleti, jogtörté- neti és társadalomlélektani kérdéseit elemzi. A Pertörténet című második rész- ben (250 oldalon) 14 ismert és kevésbé ismert újkori per elemzését találjuk 1938-ig. A sorok közül előtűnő harmadik szerkezeti elem két kiváló (de nem konkrét eljárásokat bemutató, mégis azok között olvasható) elemzés: az egyik a francia Forradalmi Törvényszékről, a másik Robespierre személyiségéről. Ez utóbbi a történelmi pszichológia briliáns példája, amelyet az is haszonnal for- gathat, akit a hatalom „időtlen” lélektani kérdései érdekelnek: mutatis mutandis alkalmazható ez mindenkire, akiben a hatalmi vágy a lélek legbensőbb mag- jából kiáradva uralja az egész személyiséget. Elvileg e „harmadik” részhez Politikatudományi Szemle XIX/3. 143–152. pp. © MTA Politikai Tudományok Intézete