bor kettõs jelentõséggel bír az iszlám- ban: egyrészt az iszlám jog szerint tilos a fogyasztása, másrészt az iszlám misz- tikában nagyon erõs jelkép. Jelen dolgozatban arra teszek kísérletet, hogy az iszlám alapvetõ szövegeibõl, a Koránból és a hadíszokból, vala- mint a nagy szúfi misztikusok szövegeibõl kiin- dulva megvilágítsam a jelentéseit. A tárgyalt misztikusok a következõk: Rábia al-Adawijja (721–801), al-Huszajn b. Manszúr al-Halládzs (857–922), Abú l-Madzsd asz-Szaná’i (1080–1140), ibn al-Fárid (1181–1235), Ma- ulana Dzsaláluddín Rúmi (1207–1273), Si- hábuddín Jahjá Szuhrawardi (1154–1191) és ibn Adzsiba (1746–1809). A bor a Korán és a hadíthok láttatásában Noha minden nagy szunnita jogi irányzat – a málikita, sáfi’ita, hanbalita és a hanafita egy- aránt – hosszú viták után amellett teszi le a vok- sát, hogy a bor fogyasztása fõbenjáró bûn (al- kabáir), az iszlám alapvetõ szövegei nem nyilat- koznak ennyire egyértelmûen ebben a kérdésben. Számos hadísz beszél a borról, de olyan viszony- lag kevés van, amelyik kimondottan tiltaná, mint például: „minden részegítõ ital khamr, és a khamr tilos”. Habár a bor – azaz minden szeszesital – tel- jes tiltására vonatkozó nézet általánosan elterjedt, 2018/6 Az iszlám misztikusok abból indulnak ki, hogy a bor létezik a mennyben. Éppen ezért azt gondolják, hogy ez isteni ital, és a bor okozta részegség a paradicsomi állapot. GEORGE GRIGORE A BOR JELENTÉSEI AZ ISZLÁM MISZTIKÁBAN A A lapszámban, ahol máshogy nem jelöltük, dr. Okváth Csaba orientalista Korán-fordítását használtuk.