Történelemtanítás Online történelemdidaktikai folyóirat (LIII.) Új folyam IX. – 2018. 1-2. szám www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu Forrás: http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2018/08/somogyvari-lajos-allamilag-tamogatott-politikai- karikatura-a-puha-diktaturaban-kadari-tablo-1963-bol-09-01-05/ Somogyvári Lajos Államilag támogatott politikai karikatúra a „puha diktatúrában”: Kádári tabló 1963-ból 1 A karikatúra természeténél fogva a fennálló rendszert kritizálja, ellenzéki jellegű – az értelmiség egy általánosan elfogadott, domináns definíciójához hasonló funkciókkal rendelkezik. 2 Csakhogy minden korban voltak a hatalom szolgálatában álló értelmiségiek, illetve olyan karikatúrák, amelyek valójában a hatalom megrendelésére készültek, hiszen a vezetők kifigurázásának lehetőségével megteremtett feszültség-levezetés egyfajta társadalmi szelepként is szolgálhatott. Az alább bemutatott, a történelemtanításban is jól használható képi forrás a konszolidálódó Kádár-rendszer önképét próbálta árnyalni, a szerethető, emberi politikusok imázsának megteremtésével: a látszólagos bírálat mögött azonban felfedezhető az irányított állami propaganda szándéka. Bevezetés: a karikatúra, mint történelmi forrás A történelem írásbeli érettségi dolgozatokban is megjelenő gúnyrajzok többnyire a XIX. század második feléből és a XX. századból származnak, általában a „Másik” képzetének kifejezését mutatják be. Hasonló módon, a tudományos elemzés hazánkban főleg az ellenségképzésre, a sztereotípiák kialakítására és megerősítésére összpontosít. 3 A propagandáról szóló elméleti irodalom eleinte szintén ezeket a szempontokat hangsúlyozta, mikor a háborús és totalitariánus időszakok képi és szöveges forrásait vizsgálta, a hatvanas évektől azonban a nyugati szakírók egyre több helyen fedezték fel a propaganda hatását, amit a modern állam működésének alapvető mechanizmusaként, egy bonyolultabb befolyásolási technikaként kezdtek el leírni. 4 A példaként választott karikatúra „békeidőben” született, nem az ellenséget ábrázolja, hanem a szerethető vezetőket, ennyiben rokonítható az előbbiekben ismertetett, megváltozott nézőponttal. Elemzésem egy eddig kevéssé hasznosított forrásanyagra és a benne rejlő lehetőségekre kívánja felhívni a figyelmet, hiszen az újságokban megjelenő illusztrációk, rajzok, karikatúrák funkciói, tipológiái az egyébként is elhanyagolt magyar sajtótörténet alig vizsgált területének számítanak. Az utóbbi időben megjelent két monográfia 5 talán egy megújuló, felélénkülő érdeklődést jelez a téma iránt. Műfaj és módszertan A képi propaganda és agitáció változatos formákat öltött a grafikus művészeti ágakban, ami az ókori Rómától kezdve kimutatható a fali rajzokban, a könyvnyomtatás feltalálása után a politikai gúnyrajzokban, képregényekben, egészen a hasonló rajzok hatvanas évekbeli felvirágzásáig a nyugati magazinokban és napilapokban. 6 Az ötvenes évek magyar pártvezetése szintén az agitáció fegyvereként fogta fel a humort és a szatírát: így