Gertrúd királyné, a „meráni asszony” Szeptember 28-án a kora középkori magyar történelem egyik legtragikusabb eseményérõl emlékez- hettünk meg: kerek 800 éve, 1213-ban a Töre fia Péter ispán vezette összeesküvõk e napon gyilkolták meg Gertrúd királynét, II. András német származású elsõ házastársát. Az egészen példátlan, bestiális bûntett, vélelmezett belpolitikai és jóval bizonytalanabb személyes háttere, indítékai, illetve közvetlen elõzményei elsõsorban Katona József 1819-ben befejezett nagyszerû drámájának, valamint Erkel Fe- renc 1860-ban elkészült zseniális operájának köszönhetõen csaknem általánosan ismertek a széles köz- vélemény elõtt, magáról az áldozatról, Gertrúd érdekes alakjáról, származásáról, életútjáról azonban már csak nagyon kevesek tudnának bármi biztosat mondani. Jelen rövid írás épp ezért nem a Pilis erde- jében lezajlott, amúgy pontos részleteiben aligha rekonstruálható dráma bemutatásával vagy elemzésé- vel foglalkozik, hanem megpróbálja összefoglalni mindazt az egyébként sajnálatosan nem túl sok infor- mációt, amit korabeli forrásaink megõriztek és a történészek kutatásaik során feltártak Gertrúd királyné fiatalon véget ért életével kapcsolatban. 1 A gyermekkor, a család és a szülõföld Gertrúd IV. Berthold isztriai és krajnai õrgróf, merániai herceg, valamint Ágnes groitzschi és rochlitzi grófnõ házasságából született, valószínûleg a pár nyolcadik gyermekeként. Világra jöttének pontos ideje nem ismert, azonban testvérei születésrendje, illetve életadatai, valamint elsõ gyermeke, Mária hercegnõ születése csaknem biztosra vehetõ idõpontjának (1204) alapján azt 1183 második fele és 1186 közé, legnagyobb valószínûség szerint az 1185. esztendõre helyezhetjük. 2 Minden bizonnyal kiegyensúlyozott, ha lehet mondani, boldog családi környezetben nõtt fel, egész élete során önzetlen, példamutató szeretettel ragaszkodott néha arra méltatlan fivéreihez. Gyermekéveirõl és leánykoráról szinte semmit sem tudunk, neveltetésérõl, mint a korban általánosan szokás volt, alkalmasint anyja gondoskodott. Gertrúd az elõkelõ, de nem túl nagy múltú Andechsi grófi dinasztiából származott. A nemzetség törzsfészke a család nevét is adó felsõ-bajorországi Andechs volt, az Ammer-tó keleti partján. Itt, a vá- roska felett, az úgynevezett Szent Hegyen, a bencés kolostor és a búcsújáróhely szomszédságában állt a család legfontosabb erõssége. Az Andechsiek felemelkedésének nagy idõszaka a XII. század utolsó harmadára esett, amikor megszerezték az Isztriai és Krajnai Õrgrófságokat, majd 1180-ban XIII. (Oroszlán) Henrik szász és bajor herceg bukása után a császár iránti hûségükért a feldarabolt Bajoror- szágban jelentékeny birtokokhoz jutottak. Az atyja örökébe lépett IV. Berthold gróf, akit I. Frigyes csá- szár kiemelt a bajor herceg fõhûbérurasága alól is, egy korábbi példa nyomán felvette a szépen hangzó, ámde valójában minden jogalapot és politikai realitást nélkülözõ „Dalmácia és Horvátország hercege” titulust. 3 Bertholdnak egyedül azonban nem volt elegendõ ereje, hogy Magyarországgal háborút vállal- va a címben megjelölt országoknak akár csak egy kis darabját is megkísérelje tényeges uralma alá vet- ni. Meg kellett hát elégednie a puszta címmel, amit késõbb, látva, hogy nem nyílik módja keleti irányú területszerzésre, le is tett, s ezután csak a császártól kapott, kissé erõltetett, de hatalmi szempontból jó- val megalapozottabb titulusát viselte; ettõl fogva Meránia hercegének íratta magát. Tekintélyét, hatal- 3 ÉVFORDULÓK 1 Gertrúd életrajzai: Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagy-Becskerek, 1892. 416-21.; Dobozy Haj- nalka: Királynéink az Árpád- és Anjoukorban. Doktori értekezés. Kolozsvári-szegedi értekezések a magyar mûvelõdéstörténelem körébõl. Szeged, 1934. 37-40.; Weller, Tobias: Die Heiratspolitik des deutschen Hochadels im 12. Jahrhundert. Köln, 2004. 730-34.; Schüle, Wolfgang: Tod einer Königin. Gertrud von Andechs-Meranien - Königin von Ungarn, Mutter der Hl. Elisabeth. Berlin, 2009. 2 Wertner i. m. (1892) 417.; Dobozy i. m. 37. 3 Oefele, Edmund von: Geschichte der Grafen von Andechs. Innsbruck, 1877. 15-41.; Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt II. Bp., 1899. 2 32. Created in Master PDF Editor