Polyák Gábor, PTE BTK A propaganda visszaszorításának intézményi-szabályozási keretei 1 Demokratikus közvélemény és propaganda Az Alkotmánybíróság a tájékoztatás minőségével kapcsolatban egy normatív mércét határoz meg, a „demokratikus közvélemény” kialakulását és fenntartását (Polyák, 2015). A demokratikus közvélemény tartalmát az alkotmánybírósági határozatok részletesen nem fejtik ki. A határozatokból annyi kiolvasható, hogy a társadalmi nyilvánosságnak olyan állapotáról van szó, amely „teljeskörű és tárgyilagos”, illetve „teljeskörű, kiegyensúlyozott arányú és valósághű” tájékoztatás alapján jön létre. Ez a normatív elvárás a közügyeket érintő diskurzust alapvetően racionális, a tárgyilagos érvek ütköztetésén alapuló vitaként írja le. Ebből az alkotmányjogi megközelítésből kiindulva a propaganda nem más, mint a demokratikus közvéleményt megalapozó tájékoztatás ellentéte. A közügyeket érintő olyan politikai kommunikáció, amely többoldalú vita helyett a propagandát folytató szereplő egyoldalú kinyilatkoztatásain alapul, és amelyet a racionális meggyőzést szolgáló érvek helyett kizárólag érzelmi hatás kiváltására alkalmas közlések uralnak. A propaganda csak korlátozottan járul hozzá a demokratikus közvélemény kialakulásához és működéséhez, noha mozgósító erejénél fogva szükséges eszköze a demokratikus döntéshozatalt megalapozó folyamatoknak. A politikai üzenetekre vonatkozó jogi szabályozás A fenti alkotmányos megfontolásokból következik, hogy a politikai kampányüzenetek terjesztésére szigorú jogszabályi előírások vonatkoznak. A jogi szabályozás az üzeneteket hordozó eszköztől függően differenciált, és nem az üzenet tartalmára, hanem az üzenet közvetítésének strukturális és finanszírozási kérdéseire vonatkozik. A legszigorúbb előírások a televíziós – és rádiós – politikai hirdetésekre vonatkoznak. 2 Ilyen hirdetés kizárólag választási kampányidőszakban, valamint már elrendelt népszavazással összefüggésben tehető közzé. Sőt a televíziós hirdetések még a kampányidőszakban is csak nagyon korlátozottan alkalmazhatók. Maga az 1 A tanulmány „Az internetes forgalomirányító szolgáltatások szabályozási kérdései” című, 116551 számú OTKA-kutatás keretében készült. 2 Legújabban a közterületi plakátok politikai célú használatát korlátozta az Országgyűlés, előírva többek között, hogy azok a személyek és szervezetek, amelyek a központi költségvetésből támogatásban részesülnek, csak ún. listaáron, azaz kedvezmények igénybe vétele nélkül helyezhetnek el kültéri reklámhordozón plakátot. Ld. 2016. évi LXXIV. törvény a településkép védelméről, 11/G. §.