221 Balássy Ádám Miklós 1 A közigazgatási bíráskodás egyes kérdései Naturam expellas furca, tamen usque recurret [Horatius (I. 10, 24)] A különálló közigazgatási bíróság megalakulása olyan szürke ködbe burkolódzik a „halandó (magyar) jogász” számára, amely által inkább csak speciális absztraktságával kelthetné fel bárki érdeklődését. A közigazgatási bíráskodás jogi (mint társadalmi) célját meghatározni mindeddig nem tudtuk konzisztensen. A vizsgálatom tárgyában tehát a mai napig még az eszmék világát bővítő közigazgatási bíráskodás áll, és azon belül az, hogy lényegileg milyen eredménytelen harcok folytak egészen az Alaptörvény hetedik módosításáig, ami végre megteremtheti a régóta áhított különálló közigazgatási bíróságot. A közigazgatási bíráskodásnak kellene garantálnia a törvényesség elvét, és ez által biztosítania nemcsak az egyénnek, hanem az államnak a jogát és érdekét is; mert a jogi szabályozás elvének védelme alatt nemcsak az egyéni, hanem az állami jog és érdek is áll. 1896 óta folyamatos kérdés számunkra, hogy a közigazgatási ügyek utólagos végső felülvizsgálatát nem az individuum közvetlen érintettsége körében az államhatalmat képviselő, úgynevezett magánszeméllyel szembenálló közigazgatási hatóságnak kívánjuk-e monopóliumként fenntartani, hanem egy önálló bíróság hatáskörébe próbáljuk utalni, így az „ítélkező” szerv lehet-e – a hatalmi ágak triászának megbontása nélkül egyszerűen – a rendes bíróság, vagy inkább független jogállású, a kontradiktórius eljárás garanciáival körülbástyázott, ugyanakkor a bírói fórumok közé nem betagozódó külön bíróságot kellene ezzel a joggal felruházni, mint önálló hatalmi ágat, mellyel biztosítjuk a jogbiztonságot. A közigazgatási bíráskodás egy olyan gócpontja a jogrendszernek, amelyben a többi jogágnak kellene találkoznia a társadalmi fejlődéssel. Ezáltal, amennyiben az adott közhatalmi szerv szabályozza az eljárásjogi és anyagi jogi tevékenységet, az még nem jelenti azt, hogy manifesztálódik maga az eljárási garancia, azaz a közhatalmi szervekkel kapcsolatban felmerülő kikényszeríthetőség elve. Véleményem szerint ezért csak akkor fogunk tudni „közigazgatási jogállamról” beszélni, ha létrejön egy különálló szerv(ezet), amely biztosítja a közigazgatás törvényességi felügyeletét. Az említett szervnek így egy olyan funkciót kell (majd) ellátnia, ami a törvények és a közigazgatási aktusok végrehajtói között felmerülő ellentétes értelmezések között dönt. A probléma az, hogy csak akkor beszélhetünk „alkotmányos szervről”, ha az független minden hatalmi ágtól, így a szerv ideálisan nem lehet más, mint egy semleges különálló bírói fórum. I. Bevezetés „Der Rechtsstaat ist die Verwaltungsgerichtsbarkeit” 2 A feudális Magyarországon, 1848 előtt az „úgynevezett közigazgatási bíráskodást” (az adminisztratív és ítélkezői szerepköröket) a központi kormányzat egyes tisztviselői, de 1 PhD hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Jogtörténeti, Jogelméleti és Egyházjogi Tanszék. 2 Rudolf Gneist: A jogállam maga a közigazgatási bíráskodás. In: Der Rechtsstaat, 1872.