Törésvonalak VIGVÁRI ANDRÁS VISSZA A TANYÁKRA – EGY CIGÁNY CSALÁD ÚJRAKEZDéSI ESéLYEI A SZABOLCSI PUSZTAI VILÁGBAN A szabolcsi „tanya”: Gehénpuszta Í rásom helyszíne a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található Gehénpuszta. Az itt lakók egyszerűen csak „tanyáknak” nevezik azokat az egykori külterületi uradalmakat, melyek helyén aprófalvakra emlékeztető szétszórt, szórványtelepülések jöttek létre az 1945-ös földosztást követően (Tamáska 2013). Ilyen „tanya” Gehénpuszta is, mely aszfaltos műúton nyolc kilométer autózás, biciklizés vagy gyaloglás után érhető el Irgács városközpontjá- ból. A bicikli és az autó nélkülözhetetlen eszköz errefelé, hiszen hétköznap mindössze napi három járat ingázik Irgács központja és a puszta között, hétvégén pedig nem jár busz a pusztára. A többség így gyalogol, vagy ahogy mondják, „fuvart fogad”, hogy leküzdje a külterületekre oly jellemző térbeli elszigeteltség hátrányait (Kovács 2008). A puszta ha- tárában szántók, gyümölcsösök és erdők váltakoznak. Az évszázadokig meghatározó do- hánytermesztést errefele fokozatosan a szántóföldi kultúrák és a dinnyetermesztés váltot- ta fel. A 20. század elejétől a szabolcsi tájakat meghatározó gyümölcsösök azonban még mindig meghatározóak itt: meggy, alma és barackültetvények szegélyezik az utakat. A táj- kép legmeghatározóbb eleme azonban a mindent belepő homok (Borsos 2013). Bármerre is lép vagy néz az ember, homokot lát, ami belepi a mezőgazdasági utakat, illetve a puszta mellékutcáit is. Száraz időben és eső után is elsüllyedünk benne, a helyiek szerint egyedül nagy esők után pár nappal lehet rajta ideig-óráig kényelmesen közlekedni. Ha Irgács felől jövünk a pusztára, a „központba” érkezünk: itt található többek között a kocsma és a ve- gyesbolt, szembe pedig a legnagyobb pusztai földbirtokos telephelye, targoncákkal, hűtő- házzal, gazdasági épületekkel és parkoló teherautókkal. Az elágazásban mindig akad egy kis nyüzsgés: hol tolató teherautók, hol a boltba igyekvők vagy a kocsma népe, hol pedig a buszra várakozók töltik meg élettel a meglehetősen kietlen teret. A puszta legnépesebb utcája az Új sor, mely a földosztást követően, szabályos parcellá- zás útján épült ki a helyiek elmondása szerint. Az utcát az egykori cselédfalvakra oly jellem- ző régi, vályogveretes szerény házak és hozzá tartozó nyári konyhák határolják, a kerítések előtt a homokos talajban virágok nyílnak, a porták meglehetős egyformaságot árasztanak (Tausz 1984). A régi vályogházak többségében egyedülálló idősek élnek. Az Irgács környéki pusztákról ugyanis, aki csak tehette, már régen beköltözött a városba. A tanyák kiüresedése a hetvenes években kezdődött: a felkínált mobilitási lehetőség- gel sok fatal élt, s csak kevesen döntöttek a pusztai élet mellett. Sorra tűntek el a helyi