2018. nyár 41 A modernkori visegrádi együtt- működés, amely az 1335-ös vi- segrádi királytalálkozóról kapta a nevét, 1991. február 15-én kezdődött meg. Céljai és keretei sokat változtak a kialakulása óta. A létjogosultságát so- kan meg is kérdőjelezték a 2004-es uniós csatlakozás után, 1 míg mások szerint a regionális együttműködés a részes felek EU-tagsága ennek ellenére sem vesztette el a jelentőségét, és az önmeghatározás rögös útja után mára már közös visegrádi identitást emlegetnek. 2 Tény, hogy – különösen a Nemzetközi Visegrádi Alap felállítása után – expo- nenciálisan nőtt a négy állam lakossága közti interakció, míg korábban a kapcso- latok ápolása csak néhány magas szintű A visegrádi együttműködésről a magyar elnökség kapcsán Stepper Péter A visegrádi együttműködés, amely bár máig sem intézményesült, hatékony eszköze a közép- európai államok közti párbeszéd fenntartásának és a közös érdekérvényesítésnek. Amennyi- ben ezen országok részéről politikai szándék mutatkozik az együttműködésre, a V4-es keret számos szakpolitikai területen jelent számukra politikai és szakmai egyeztető fórumot. A cikk célja annak feltárása, hogy az elmúlt évek során mely szakterületek kapcsán és miért ala- kult ki politikai szándék az együttműködés mélyítésére. A visegrádi együttműködés jelenlegi szintjének a fennmaradásához és a jövőbeli fejlődéséhez szükséges az adott területekről kiala- kított közös percepció, amely nem a múltbeli, történelmi hasonlóságokon alapul, hanem sok- kal inkább az identitásképzés interszubjektív folyamatára épül. Ennek bemutatása érdekében a cikkben konstruktivista elméleti keretben vizsgálódom. Although Visegrad cooperation is not institutionalized, it is an ef fcient tool for facilitating the dialogue of Central Eastern European states and in promoting their specifc interests on any multilateral and global fora. When there is political will for the enhanced cooperation of Visegrad countries, various policy felds are involved in day-to-day negotiations led by experts and political directors. This article strives to analyze different policy felds of cooperation to explain why some negotiations result in success and why others do not and therefore must improve. In order to maintain this level of cooperation and to increase the ef fciency of V4 Group, common perceptions about goals are required. This does not rely on historical experiences or CEE heritage, but instead relies on the intersubjective process of identity-making, thus illustrating that constructivist theory applies to V4 politics. * * *