620 Somogyvári Lajos „EDDIG NEM VOLT DIKTATÚRA, MOST LESZ PROLETÁRDIKTATÚRA!” RENDTEREMTÉS A PEDAGÓGUS - TÁRSADALOMBAN 1956 UTÁN ABSZTRAKT A hazai oktatástörténet-írás egyik vakfoltja az 1956-os forradalom után, a pedagógusokat ért fizikai atrocitások, a tanárverések feltárása. A tanulmány a minisztériumi iratanyag alapján tesz kísérletet a történések rekonstrukciójára – a vizsgálat időbeli határait 1956 novembere és 1957 júniusa jelenti. A hasonló esetek látenciája igen magas, változatos forrásokból (kérvények, kihallgatási jegyzőkönyvek, jelentések, bűnügyi jelentések, hivatalos levelek stb.), elszórt utalásokból lehet felvázolni az erőszakcselekmények jellemző mintázatát. A verések általában karhatalmistákhoz kötődnek, akik a helyi pártszerveket megkerülve intézkedtek. Gyakori a verbális és fizikai erőszak együttes megjelenése, a nyilvános megalázás, az értelmiségellenesség markáns megnyilvánulása. A motivációk között felfedezhető a bűnbakképzési mechanizmus (a pedagógusok felelősek az októberi eseményekért, „minden tanár fasiszta”), a személyes bosszú, a pedagógus-társadalom szelekciójára való törekvés, a hatalom helyreállításának részeként a megfélemlítés. Két nagyobb megtorlási hullám figyelhető meg ebben a kontextusban: 1956. december és 1957. január között főleg a felsőoktatást érintette a represszió, 1957. február - márciustól a közoktatás „megtisztítása” kezdődött el. A bemutatott esetek csak a „jéghegy csúcsát” jelentik, a kutatást a későbbiekben ki kell terjeszteni a Belügyminisztérium, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának iratanyagára, hasznos lehet még a helytörténet bevonása és az oral history módszereinek felhasználása. BEVEZETÉS Az oktatástörténeti szakirodalom hagyományosan csak néhány, jól körülhatárolható témával foglalkozik az 1956-os forradalom, megtorlás és konszolidáció kapcsán: a balatonfüredi pedagógus konferencia és utóélete, különböző reformtervezetek és viták (Géczi, 2005; Bajomi, 2006; Szabolcs, 2006; Golnhofer & Szabolcs, 2015), a felsőoktatást érintő átalakulás (Donáth, 2006; Sáska, 2006), valamint a vallásos-világnézeti nevelés kérdései (Nagy, 2006, 2012, pp. 129-145.) tartoznak ide. A kutatás gyakran ölt kampányjelleget, hiszen az évfordulók kapcsán mindig újra és újra felmerülnek eddigi