— 140 — Fazekas Csaba PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS AZ ÉBREDŐ MAGYAROK EGYESÜLETE * Prohászka Ottokár (1858–1927) székesfehérvári püspök az 1919 után berendezkedő po- litikai rendszer egyik meghatározó egyénisége, a „keresztény-nemzeti” ideológiát megala- pozó közéleti személyiség volt, személye iránt jelentős történeti, egyháztörténeti érdeklő- dés mutatkozott az utóbbi időben, nem kevés politikai vitát is kiváltva. Alábbiakban köz- életi pályafutása egyik részterületével, a püspöknek az Ébredő Magyarok Egyesületéhez (ÉME) fűződő kapcsolataival foglalkozunk. A Prohászka tevékenységével foglalkozó, jelentős számú tanulmányban, életrajzi fel- dolgozásban ez a kapcsolat nem, vagy csak érintőlegesen, olykor apologetikus megköze- lítésben jelenik meg. A Prohászka-életrajz kétségtelenül neuralgikus pontjainak számító kérdéseket (az antiszemitizmus megítélését és a korabeli szélsőjobboldallal való kapcso- latot) monográfusai gyakran azzal zárják le, hogy az 1927-ben elhunyt püspök nem tud- hatta, hogy saját korának szélsőjobboldalát milyen irányzatok követték a harmincas évek- ben, így „nem tehetett” arról, hogy a „keresztény-nemzeti” ideológia kirekesztésbe, zsi- dótörvényekbe, majd a holokausztba torkollott. Például egyik legfontosabb életrajzi mo- nográfiájában a kevés említések egyikeként olvasható, hogy Prohászka „beszélt a fajvédők összejövetelén is, és írt Cél [helyesen: A Cél] c. újságjukba. […] Nyilván nem láthatta előre, hová fajul az ÉME.” 1 Túl azon, hogy az ÉME nyilvánvalóan nem Prohászka halála után „fajult el” (sőt, annak radikalizmusa az 1920-as évek második felétől átrendeződött, új elemként jelentek meg a párttá szerveződő fajvédők stb.), ennek ellenkezőjét nyilván nem kívánjuk állítani, már csak a spekulációk értelmetlen volta miatt sem. A püspöknek az 1920-as évek szélsőjobboldalával, különösen az Ébredő Magyarok Egyesületével való kapcsolata azonban megítélésünk szerint jóval mélyebb és összetettebb volt annál, mint- hogy azt pusztán felületes vagy véletlen érintkezési pontoknak tekintsük, és legfeljebb a következmények relativizálása oldaláról közelítsük meg. A Prohászka-életrajz és a kap- csolódó történetpolitikai diskurzus-irodalom analízisére sem vállalkozhatunk, 2 megje- * A tanulmányban ismertetett kutató munka az EFOP-3.6.1-16-00011 jelű „Fiatalodó és Megújuló Egyetem – Innovatív Tudásváros – a Miskolci Egyetem intelligens szakosodást szolgáló intézményi fejlesztése” projekt részeként – a Széchenyi 2020 keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfi- nanszírozásával valósult meg. 1 Szabó Ferenc SJ.: Prohászka Ottokár élete és műve. Bp. 2007. 253–254. ill. 247., 256. Vö.: Lásd még: „hogy a harmincas években Bosnyák Zoltán és a fajvédők (»ébredő magyarok«) Prohászkát zászlajukra tűzték, erről már a püspök nem tehetett”. Uő: „Prohászka ébresztése”. Egy tudományos konferencia margójára. Távlatok, 2006. 16. (2006) 72. sz. Online: tavlatok.hu – 2019. jún. 30. 2 A Prohászka antiszemitizmusát cáfolni igyekvő irodalomból lásd: Barlay Ö. Szabolcs: Hitvédelem és hazasze- retet, avagy antiszemita volt-e Prohászka? Székesfehérvár 2003. (Írások Prohászkáról, 2.); Szabó F. i.m. (2007) 238–252.; Orvos Levente: Prohászka Ottokár és a zsidókérdés. In: Prohászka Ottokár. Püspök az emberért. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár–Bp. 2006. 135–220. Illetve az ellenkező álláspontról: Gárdonyi Máté: Az antiszemitizmus funkciója Prohászka Ottokár és Bangha Béla társadalom- és egyházképében. In: A holo- kauszt Magyarországon európai perspektívában. Szerk. Molnár Judit. Bp. 2005. 193–204.; Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, 1919–1944. Pécs–Bp. 2012. 239–243.; Kovács M. Mária: Törvénytől sújtva. A numerus clausus Magyarországon, 1920– 1945. Bp. 2012. 89–100. stb. Megemlítjük még e sorok írójának „Prohászka Ottokár zsidóellenességéről” Mózessy Gergellyel folytatott disputáját az Egyháztörténeti Szemle 2008. évi 4. ill. 2009. évi 1. számaiban. Vö. még: Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet. Bp. 2001. 295–299.