A TÉRKÉPEK REJTETT TERE BERGER VIKTOR A TéRBELI FORDULAT éS LEHETETLENSéGE A térképek és a róluk leolvasható térbeliség vizsgála- tától sokan azt remélik, segítheti az európai kultúrkör modernitásának mélyebb megértését. A térképek vizs- gálatát a társadalomtudományok térbeli fordulatának meghirdetői sürgetik. Az alábbiakban amellett fogok érvelni, hogy valamiféle egységes térparadigma vagy tértudomány nem lehetséges ugyan, ám a tér témájára irányuló figyelem valóban fontos felismeréseket eredményezhet a szocio- lógia alapkérdéseiben, közöttük abban, amelyik a modernitás mibenlétét firtatja. Az utóbbi két évtized szocioló- giai, társadalom- és kultúratudomá- nyos diskurzusaiban a korábbiakhoz képest kitüntetett figyelemben részesült a tér kategóriája. A tér iránti érdeklődést monográfiák, tanulmány- és válogatáskö- tetek sokasága jelzi. 1 Többen úgy látják, hogy a nyelvi fordulat (és a többi, kisebb-nagyobb váltás) után most a térbeli fordulat (spatial turn) ideje jött el e tudományokban. Jó érvek szólnak emel- lett. Az egyik legegyszerűbb abból indul ki, hogy míg a XIX. században az idő kategóriája nyert különös hang- súlyt, a XX–XXI. században a tér problémái (ponto- sabban a tér megszervezésének különböző módozatai) váltak érdekessé. 2 Ez azonban nem elégséges érv amel- lett, hogy valóban radikálisan át kellene alakítanunk a társadalomtudományok szemléletmódját, hiszen csak egy (időbeli) tendenciára mutat rá. Jobb indokokkal állt elő Crang és Thrift, amikor azzal érveltek, hogy a tér is részese a társadalmi gyakorlatnak (hiszen nincs olyan társadalmi jelenség, amelynek ne volna térbeli relevan- ciája), és a „gondolkodás ökológiája” sem választható el a tértől. 3 Henri Lefebvre már jóval a térbeli fordu- lat meghirdetése előtt is ezt vallotta, amikor – a tár- sadalomtudományok képviselői közül talán elsőként – mutatta be a tér társadalmi felépítettségét, hangsú- lyozva, hogy a tér nem pusztán külsődleges adottság, hanem társadalmi konstrukció; nem csupán eredmé- nye a társadalom termelési folyamatainak, hanem kons- titutív módon hozzá is járul az újratermeléséhez. 4 Úgy vélte, minden társadalom sajátos térrel írható le, és minden társadalmi viszony egyben térbeli viszony is. Ha közelebb merészkedünk a tárgyhoz, kiderül, hogy a térbeli fordulat címkéje alatt nagyon heterogén írások, nézőpontok húzódnak meg, ami megnehe- zíti, hogy olyan átütő, paradigmatikus erejű váltás- ról lehessen beszélni, amilyen a nyelvi fordulat volt. Döring és Thielmann felfogásában a térbeli fordu- lat egy olyan transzdiszciplináris térbeli paradigmára kíván utalni, amelyet furcsa módon sehol sem alapoz- tak meg kellőképpen. Sok tudományban, így a geográ- fiában, a szociológiában, a kulturális antropológiában, az irodalomelméletben, sőt: a teológiában és a szervezetelméletben is kinyilatkoztatták már ezt a fordulatot, ám mindenhol azt elő- feltételezték, hogy a hivatkozott, valóban átfogó váltás már bekövetkezett, csak éppen egy másik, rokon tudományte- rületen (ennélfogva már megalapozni sem szükséges). Az egymásra utalások és hivatkozások sűrű szövedéke pedig egy idő után ténylegesen is azt a benyo- mást kelthette, hogy egy valóban átütő erejű váltásról van szó. 5 Csakhogy a tér mást és mást jelent, kategóriájá- nak előtérbe kerülése más és más helyi értékkel bír a különféle disz- ciplínákban. A tér vizsgálatának nincs egységes megközelítésmódja. A szerzők szerint mégis van egy legkisebb közös nevező, amely a diver- gáló nézeteket összeköti: a tér „eltűnésével” kapcso- latos téziseket 6 fogadó szkepszis. Amellett, hogy a tér társadalmi jelentőségének hangsúlyozása meglehető- sen sovány vigasz, több további kifogás is felmerülhet. A tér iránti érdeklődés nem tekinthető újnak. Az ókori és középkori filozófiai előzményektől eltekintve 1 n Mike Crang – Nigel Thrift (eds.): Thinking Space. Rout- ledge, London – New York, 2000.; Jörg Döring – Tristan Thielmann (Hrsg.): Spatial Turn. Das Raumparadigma in den Kul- tur- und Sozialwissenschaften. Transcript, Bielefeld, 2008.; Marti- na Löw: Raumsoziologie. Suhrkamp, Frankfurt am Main, 2001.; Markus Schroer: Räume, Orte, Grenzen. Auf dem Weg zu einer Soziologie des Raums. Suhrkamp, Frankfurt am Main, 2006.; Edward Soja: Thirdspace. Journeys to Los Angeles and Other Real-And-Imagined Places. Blackwell, Malden, 1996. 2 n Foucault szerint a XIX. századra „a történelem árnya borult lidércnyomásként”, a mi korunk viszont „talán inkább a tér kor- szaka lehet” (Michel Foucault: Eltérő terekről. In: uő: Nyelv a vég- telenhez. Tanulmányok, előadások, beszélgetések. Latin Betűk, Debrecen, 2000. 147. old. 3 n Mike Crang – Nigel Thrift: Introduction. In: uők (eds.): i. m. 1–30. old. 4 n Henri Lefebvre: The Production of Space. Basil Blackwell, Oxford, 1991.  5 n Döring–Thielmann: i. m. 10–11. old. 6 n A deterritorializáció különféle nézeteiről lásd Jakab Dénes Barna: Területiség és deterritorializáció. A terület mint a társada- lomelmélet vezérfonala. Replika, 66 (2009), 163–176. old. Világtérkép Sevillai Isidorus Etymologiae, XII. századi kódexéből