NAGY HILDA Bolondok és betegek Kosztolányi és Karinthy egy-egy kötetében „…ôrült az, aki megteszi, amit gondol, akkor is, ha azt nem szokás megtenni abban a korban és azon a helyen, ahol az illetô él – ôrült az, aki úgy cselekszik, ahogy jónak látja, akkor is, ha azzal önmagának vagy másnak azon a helyen és abban a korban bajt okoz.” (Karinthy Frigyes: Pékmester) Kosztolányi Dezsô és Karinthy Frigyes életmûvébôl egyaránt könnyen lehet fel- idézni olyan példákat, amelyek testi vagy lelki betegségeket tematizálnak, sôt az írók betegségei is alaposan dokumentáltak, különösképpen a Kosztolányi halálá- hoz kapcsolódó feljegyzések a „Most elmondom mint vesztem el.” Kosztolányi De- zsô betegségének és halálának dokumentumai címû kötetben a kritikai kiadás ré- szeként, a kórházi beszélgetôlapokkal és a korabeli pletykáktól sem mentesen. Az Utazás a koponyám körül bár mûfajilag jelentôsen különbözik ettôl a kiadványtól, de vállaltan kapcsolódik a személyes tapasztalat reprezentálásához, illetve a recep- ció is nagymértékben ehhez az értelmezéshez igazodott. Jelen tanulmány közép- pontjába két olyan kötetet helyeztem, amelyek egymáshoz viszonyítva is különbö- zô oldalát világítják meg a testi és/vagy lelki betegségeknek, reprezentációjunak, a róluk való beszédmódnak. A beteg és a bolond fogalmát a korban, de fôleg az egyes novellákra, elbeszélésekre vagy a teljes kötetekre vonatkozóan helyesebb- nek vélem sok esetben idézôjelben használni, mivel meglátásom szerint éppen e két fogalomra történô játékos, ironikus reflexióként válnak érdekessé az itt tárgya- landó kötetek, lényegében a megnevezések egyértelmûségét számolják fel oly módon, hogy nem üresedik ki jelentésük, inkább a definíció önkényét számolják fel, vagy éppen annak hatalmával élve vonatkoztatják rá a társadalom egyéb jelen- ségeire. Kosztolányi Dezsô 1911-es Bolondok címû kötetének nem szenteltek eddig túl sok figyelmet az értelmezôk, ugyanakkor az egyes írások sem tartoznak az életmû sokat elemzett darabjai közé. 1 Véleményem szerint sokkal termékenyebb értelme- zéshez vezethet összefüggô kötetként olvasni a Bolondokat, mivel a különálló írá- sok kevésbé izgalmasak önállóan, de egységként értelmezve jelentésesebbé képe- sek válni. Karinthy posztumusz, Betegek és bolondok címû, 1996-ban megjelent vá- logatása 2 olyan témára reflektál, amelynek kifejtése során sok esetben a korabeli hangulatot, kételyeket, vélekedéseket egyaránt magába foglalja, továbbá jóval szervesebben illeszkedik a medikális diskurzusok hagyományos témaköréhez, mint Kosztolányi kötete. A négy tematikus blokk nemcsak egymáshoz viszonyítva képes megmutatni Karinthy prózájának változatosságát, egy-egy téma különbözô variációit, hanem egységenként is jól mûködnek. Az elsô, a Miért nem megyek or- voshoz? címet viseli, amely a címadó szöveget teszi elsô helyre, a záró darab a Miért megyek orvoshoz?. A két szöveg érzékelhetôen sokkal jobban mûködik eb- ben az összeállításban, mint az 1946-os válogatásban, ahol a két említett írás köz- 98