Losoncz Márk Az elköteleződés – diskurzív gyakorlat és rendszeresemény Az elköteleződés, az angazsáltság tanulmányozása fogalomtörténeti ku- tatásokat is magával von, nem csupán Sartre, Adorno, Gehlen és mások örökségének vizsgálatát, hanem a 20. századnál korábbi előzményeket is fgyelembe véve. A történeti belátások egyesülhetnek az elkötelező- dés mibenlétével kapcsolatos kezdeti intuíciók elmélyített változataival, és kirajzolódhat egy következetesen képviselhető koncepció. Először is úgy tűnik, hogy az angazsáltságnak a kötelességek felől tekintve speciá- lis státusza van. Mondhatni, többletszerű erőfeszítésként, az elvártakon túlmutató vállalásként működik, mint „az állampolgároknak a törvényi és szerződéses kötelezettségeken fölüli elkötelezettsége” (TAMÁS 1994: 597), amely ugyanakkor a kötelességek korábban ismeretlen távlatait teheti lehetővé. Ehhez kapcsolódóan merül fel, hogy az elköteleződés- nek a társadalmi normákat és szabályokat újragondoló értékracionális gyakorlatnak kell lennie, a higher-order megfontolások konzisztenci- ára szert tevő terepének. Más szóval, valamely megnyilvánulás és tett mindaddig nem tekinthető elköteleződésnek, míg egy merőben egyedi probléma megoldásáért száll síkra, anélkül, hogy megkérdőjelezné az alapjául szolgáló mintákat. Vagyis ami az elköteleződés tartalmát illeti, nem elegendő, ha pusztán elszigetelt és érdektelített esetekre mutat rá, hanem valamiképpen a közjóra és a vele összefüggő elvekre kell irányul- nia. Ám az angazsáltságnak nemcsak tartalmában, hanem formájában is meg kell tartania „közjellegét”. Amiképpen a – wittgensteiniánus és egyéb – nyelvflozófák azt sugallták, hogy privát nyelv nem létezik, úgy az elköteleződés elmélete is arra a következtetésre juthat, hogy a privát elköteleződés tulajdonképpen képtelenség. Ez természetesen korántsem jelenti, hogy a magánszférában lehetetlen az angazsáltság, hanem csak azt, hogy azon belül is a társadalmi normák összefüggésrendszerébe kell illeszkednie, kritikai mozzanatainak pedig az első pillantásra szűkös- nek vélt kereteken túl nyúlnia. Az elköteleződés sohasem egyszerűen „én-intenció”, hanem osztott vagy kollektív intencionalitásként szerve- ződik, ha másként nem, akkor egy üres, egyelőre csak megelőlegezett