AGrÁrTUDOMÁnyI KözlEMÉnyEK, 2017/73. 75 Összefoglaló tanulmány a β-kazein gén polimorfizmus vizsgálatának eredményeiről juh fajban Nagy Krisztina – Jávor András – Kusza Szilvia Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Debrecen nagyk.mgszh@freemail.hu ÖSSZEFOGLALÁS A juhtej legnagyobb fehérjefrakciója a β-kazein, melynek legkevesebb hat variánsa ismert (A, B, C, G, X, Y). A β-kazein gén allélváltozatai eltérő minőségű és mennyiségű tejet eredményezhetnek, ezért a polimorfizmusok ismerete és vizsgálati lehetősége kiemelten fontos a tejtermelés szempontjából. A tejminőségi és tejtermelési mutatók pozitívan befolyásolhatók a molekuláris genetika módszereivel. Ez az összefoglaló tanul- mány a juh β-kazein fehérjekódoló gén polimorfizmusának vizsgálati lehetőségeit és eredményeit összegzi. Kulcsszavak: CSN2, juh, polimorfizmus SUMMARY β-casein is the most abundant protein fraction in sheep milk, and has at least six different alleles (A, B, C, G, X, Y). The alleles of the β-casein gene may influence on the quality and quantity of milk. Knowing the gene polymorphism has an important role in the process of milk production. The properties of milk could be positively influenced by themolecular genetic methods. Keywords: CSN2, sheep, polymorphism BEVEZETÉS A tehéntej olyan sokoldalúan felhasználható élel- miszer, mely számtalan szükséges tápanyagot és ener- giát tartalmaz megfelelően kiegészítve a vegyes humán étrendet. Az emberiség többféle állat tejét fogyasztja, népszokásoktól, régióktól függően: tehén, juh, kecske, teve, bivaly és a ló (Bartova et al. 2009). Európában, Ázsiában, vagy éppen Afrikában már az időszámítá- sunk előtti időkből származó régészeti bizonyítékok mutatják, hogy a tejtermelő állattartás és tejfogyasztás igen régóta kapcsolódik össze az emberekkel. A tejelő állatok tartása évezredekre nyúlik vissza, i. e. 5000 év- vel már a líbiai Szaharában barlangrajzokon ábrázol- ták. Az ábrázolás a tejfogyasztás mellett a sajtkészí- tésre is utalt. A tehéntejből készült sajtok mellett egyre nagyobb teret hódít a juh- és kecsketej alapú sajtkészít- mények fogyasztása (Fenyvessy 2009). Magyarországon a juhtartás, és a tejgazdaság a gaz- dasági termelés fontos részét képezi (Császár és Unger 2005). Tejgazdaságon a tej megtermelését, feldolgozá- sát, és a számtalan egyéb tejtermék értékesítését kell érteni. A tej- és tejtermékfogyasztás Magyarországon 1987-ben érte el csúcspontját (202 liter/fő/év tejegyen- értékben számolva), mely a rendszerváltással fokozato- san csökkent. Az elmúlt pár évben átlagosan 150–180 liter/fő/tejegyenértéket mutatott a tejfogyasztási meny- nyiség. A juhtejtermelés ezzel szemben a ’80-as évek- től kezdve jelentősen visszaesett. Mára 0,06–0,09 kg éves szinten, az átlagos juhtejtermék fogyasztás az or- szágban (Kukovics et al. 2009a). A juhok tejtermelése fajtától és hasznosítástól függően 20–1000 liter között mozoghat. A juhok tejhozama nagyban függ az állatok genetikai állományától, a fajtától, tartástechnológiától és takarmányozástól. Ezen tényezők egymásra kölcsö- nösen hatnak, és együttesen befolyásolják a tejhozamot (Kukovics et al. 2009b). A sajt a juhtej-termelés legfőbb terméke. A juh- és kecsketej-termelésért felelős országok az Európai Unió- ban (EU) elsősorban a mediterrán országok: Olaszor- szág, Spanyolország, Franciaország, Görögország, valamint Portugália (Amigo et al. 2000). Az EU-ban mintegy 102 millió juh található, ennek 20%-a elsőd- legesen annak tejtermeléséért tartott. A tejtermelést fi- gyelembe véve 1,7 millió tonna juhtejet jelent évente, ami a világtermelés 22%-a (Anonymus 1996). Az európai mintának megfelelően Magyarországon a juhok kettős hasznosítása jellemző. A juhgazdaság bevételeinek mintegy kétharmada a juhtej, illetve juh- tejből készített termékek értékesítéséből származik. A maradék egyharmadot pedig, a vágóbárányok kereske- delme teszi ki. A modern kor elvárásainak és az egész- séges életmódnak köszönhetően egyre nagyobb az ér- deklődés a juh- és kecsketej iránt (Kukovics et al. 2009b). A juhtej tejfehérjében gazdag tej. A tejben levő többszáz fehérje közül csak néhány, amit tejspecifi- kusnak tekinthetünk (Park et al. 2007). A tejspecifikus fehérjék alkotják a tejben levő fehérjemennyiség 90%- át. A nem specifikus tejfehérjék pedig az érfalon átjutva a vérrendszerből kerülnek a tejbe. Tejfehérjét tekintve, a leggyakrabban fogyasztott tej a tehéntej, mely átla- gosan 3–3,5% fehérjét, 3,7% tejzsírt, valamint 4,8% tejcukrot jelent. A juhtej ennél magasabb tejfehérje tar- talmú, 5,5% (Kukovics et al. 2009a). A tejfehérjék mintegy 90%-át, a tejmirigy alveolá- ris sejtjeiben termelődő hat fehérje alkotja. Ezek a fe- hérjék két nagy csoportba sorolhatóak a kazeinek, és a savófehérjék. Az αS1-, αS2-, β- és a κ-kazein a kazei- nek csoportjába, az α-laktalbumin és a β-laktoglobulin a savófehérjék csoportjába tartozik. A kazeinek és savófehérjék aránya a különböző fajtákban eltérő, de a kazeinek alkotják az összes fehérje tartalom nagy ré- szét. A tejben a kazein savófehérje arány: 82:18% a tehéntejben, 78:22% a juhtejben. A tejfehérjék elsősor- NagyK et al-1:Layout 1 8/29/17 5:38 PM Page 1