KÖZ-GAZDASÁG 2019/4 324 Hogyan lesz az etikából anyagi gazdagság? Recenzió Rose [2019] illetve McCleary és Barro [2019] kötetéről Czeglédi Pál 1 Az alábbi recenzió Rose [2019] illetve McCleary és Barro [2019] kötetét tekinti át, mint két olyan frissen megjelent művet, amelyek a kultúra és a gazdasági növekedés kapcsolatát elem- zik – ha más szempontból is. A két kötet ugyanakkor kiegészíti egymást, mert míg Rose [2019] általános közgazdasági érvekkel támasztja alá a bizalom és a megbízhatóság jelentőségét, addig McCleary és Barro [2019] a konkrétumokban erősek: meghatározott vallásos meggyő- ződésekre, illetve konkrét egyházak konkrét időszakokban mutatott viselkedésére koncentrál- nak, s nem utolsó sorban némi ökonometriai alátámasztást is adnak állításaiknak. Te article below reviews two works, that of Rose [2019] and of McCleary and Barro [2019], published recently which focus on the same broad topic although from a difer- ent point of view: the relationship between culture and economic growth. Te two works complement each other. Whereas Rose [2019] provides genuine economic arguments for his case about the importance of trust and trustworthiness, McCleary and Barro [2019] ask much more specifc questions such as which religious beliefs contribute to economic growth and why a certain church behaved in a certain way in diferent – historical and modern – periods, and support their case with some econometrics. A kultúra újrafelfedezése az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb közgazdasági fejleménye, s a kultúra makroökonómiai jelentőségét frtató kérdéseknek vaskos elméleti és ökonometriai irodalma van már (Kapás [2016]). Az efajta kérdésekkel foglalkozó szerzők általában a kulturális hatás mértékére és mechanizmusaira kíváncsiak: a „mennyi?” és a „hogyan?” kérdésre keresik a választ. Egyrészt modellezik a kultúra hatásmechanizmusát, másrészt megbecsülik a kultúra – mint a gazdasági növekedést vagy intézményi változást magyarázó változó – magyarázó erejét. A kultúra gazdasági hatásairól szóló tanulmányokból tehát nincs hiány. Ki tud-e emelkedni ebből Rose [2019] illetve a McCleary –Barro [2019] szerzőpáros kötete? Igen, mindkét kötet – én úgy látom – kiemelkedik ebből az irodalomból, ami elsősorban annak a szempontnak köszönhető, ahogyan megközelítik a kérdéseiket. Rose nem alkot egységes és formalizált modellt, és nem épít ökonometriai modellt sem a kultúra hatásainak megbecslésére. Akkor hát mit csinál? Magyaráz. Rose közgazdasági érveket használ fel arra, hogy megértesse az olvasóval, miért válnak bizonyos kulturális értékek a gazdasági növekedés meghatározóivá. McCleary és Barro kötete egyfelől na- gyon különbözik ettől, amennyiben a kultúrának egy szeletével, a vallással foglalkozik, s mint ilyen inkább a vallás-közgazdaságtan mint az intézményi közgazdaságtan elemzési eszközeit használja. Ugyanakkor a vallás-közgazdaságtan, ahogyan Iyer [2016: 434] – egyetértőleg idézve Iannaccone 1 egyetemi docens, Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Közgazdaságtan Intézet. Emai:czegledi. pal@econ.unideb.hu. DOI: 10.14267/RETP2019.04.25